Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

dély megadásához a nagyobb folyók esetében a folyammérnöki hivatal, minden más esetben a kultúrmérnöki hivatal adott véleményt. A tervek jóváhagyott példánya - és az engedélyokirat - az építtetőhöz, illetve az alispán (polgármester) irattárába (vízikönyvi okirattárba) került. A vármegyei levéltárban a kiadott engedélyekről vízikönyvet vezettek. 1948-ban az engedélyezési eljárás teljes egészében a vízügyi szakigazgatási szervekhez, a vízgazdálkodási körzetekhez, majd azok jogutódaihoz (a vízügyi igazgatóságokhoz) került, amelyek átvették a vármegyéktől a vízikönyveket és a hozzájuk tartozó okirattárakat. 1977-től lehetőség van arra, hogy a megszűnt, vagy átalakított létesítmények okiratai a levéltárba kerüljenek, így az igazgatóságok valóban csak a napi ügyvitelben okvetlenül szükséges iratokat őrzik. A kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalok iratanyagában - a többi műszaki hivatalhoz hasonlóan - műszaki vélemények, tervtárában pedig a saját tervezések dokumentumai találhatók. Ha a vármegye olyan létesítményre adott engedélyt, amelynek tervét a kultúrmérnöki vagy a folyammérnöki hivatal készítette, akkor a tervek a vízikönyvi okirattárban és a műszaki hivatalokban egyaránt megtalálhatók. A folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalokban azonban készültek olyan tanulmánytervek, nyilvántartási szelvények, a dokumentációhoz tartozó hossz- és keresztszelvények, amelyeket nem kellett bevonni az engedélyezési eljárásba. A felszabadulás előtti időszakban nem volt olyan vállalat, amely kizárólag vízügyi munkákkal foglalkozott volna. Már a 19. század végétől működtek azonban építésvezetőségek, kirendeltségek, amelyek a munkát közvetlenül, kivitelezői minőségben irányították. Tervtáraikban a teljes műszaki dokumentációk és a részlettervek sajátos Összefüggése figyelhető meg. (E nagy építkezések esetében az engedélyezés a minisztérium joga volt.) A Felső-Duna Szabályozási Müvezetőség engedélyezési tervei például 1884-1885-ből az OL KKM tervtárában, a munka befejezésére vonatkozó dokumentumok (engedélyes példánya 1902) az FM tervtárában vannak. A Müvezetőség saját anyaga részletterveket, elzárások, párhuzamművek, partvédőművek rajzait tartalmazza, valamint kisajátítási terveket, amelyek közvetlen engedélyezésében a helyi törvényhatóságok voltak illetékesek. A Dunaszabályozási Felügyelőség (illetékes volt 1870-től a fővárosi Dunaszakaszon) munkáját a pesti és budai tanács engedélyezte, azonban a műszaki felügyeletet a KKM látta el. Az engedélyezési tervek így a tanács kezelésében maradtak, a jóváhagyásra, létesítmény átadására pedig a minisztériumban került sor. A tervek másik példányát a minisztérium megtartotta magának. Az előbbiekkel szemben teljes az Aldunai Vaskapu Szabályozási Müvezetőség tervtára. Itt az építkezésnek csak egy gazdája volt: a KM, ahol az engedélyezés dokumentumai megtalálhatók. A dokumentáció másik példánya - a kiviteli részlettervekkel és szelvényekkel - a Müvezetőség anyagába került. A KM részéről az ellenőrzés és átvétel a náluk maradt példány alapján történhetett, nem kellett azt a kivitelezőtől visszakérni. A néhány példa alapján megállapíthatjuk, hogy a nagyobb létesítmények esetében is két komplett tervdokumentáció készítésére került általában sor. Ebből az egyik az általános gyakorlatnak megfelelően az engedélyező példánya lett, a másikat - a részlettervekkel kiegészítve - megkapta az építésvezetőség (engedélyes példánya). Ha azonban az elkészült létesítmény műszaki ellenőrzése nem az engedélyező feladata volt, akkor az átvétel az engedélyes példánya alapján történt. Ezt az illető főhatóság átvette az építésvezetőségtől és beolvasztotta saját irattárába. Joggal kérdezhetjük, mi lett a tervező példányával, azonban ennek sorsát is nyomon lehet kísérni. Ha a létesítményt folyammérnöki hivatal tervezte, egy példány annak tervtárában megtalálható, ha magántervező volt az illető, a tervezői példány rendszerint nem lett levéltári anyag. Amennyiben a terv minisztériumi mérnök munkája volt, akkor eleve csak két példány készült belőle. (Az építésvezetőségek „tervéhségén" csak a fénymásolás segített.)