Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

1949-ben tovább csökkent a mezőgazdaság részesedése: az összes nemzeti jövedelem (37 221 millió) 50%-át adta az ipar, a mezőgazdaság 28,2%-ával szemben.

95 A gyáripar 1948ban elérte az 1938. évi szintet, 1949-ben pedig a világháborús termelési csúcsszintet is. Megjegyzendő, hogy ugyanekkor a jelentősebb háborús kárt szenvedett tőkés országokban az ipari termelés messze volt a békeszínvonaltól! A magyar ipari termelésen belül erősen megnőtt a nehézipar aránya (1938:23%, 1949: 32%), ami a haditermelés okozta szerkezeti változásokból, ill. az újjáépítési és jóvátételi igényekből fakadt, de egyben jelezte már az iparfejlesztésbenjelentkező nem hibátlan kormányzati arány-elképzeléseket is. (Utaljunk itt arra, hogy az élelmezési ipar a háború előtti 29%-ról a gyáripari termelés 17%-ra esett vissza). Míg az ipara futólag vázolt hatalmas lépésekkel épült újjá s vált a magyar gazdaság első számú tényezőjévé, addig a mezőgazdaság 20%-kal maradt el még 1949-ben is az 1938-as szinttől: a termésátlagok és vetésterületek több fontos növénynél is alatta maradtak a békeévek adatainak (vö. 9-11. Melléklet); a szarvasmarha-állománynál sikerült pótolni számszerűen a háborús veszteségeket, a sertés- és lóállomány mélyen a háború előtti szint alatt állt. (vö. 13. Melléklet). A mezőgazdasági árutermelés volumene 1949-ben 25%-kal maradt el az 1938. évi mögött.

96 Ez az ipari színvonaltól elmaradó állapot is csak a parasztság élni és termelni akarásának volt köszönhető, annak, hogy a szegényparasztság és középparasztság az összfogyasztás korlátozásával, önmaga és családja munkaereje végső kimerítésével igyekezett a végtelen tisztelettel övezett földet megművelni. A földreform pozitív hatása és az évszázados örökségként meglévő paraszti földszeretet ekkor kamatozott igazán. De az is bizonyos volt: a parasztság jelentékeny állami támogatás nélkül, önerőből ezt a szintet is nehezen tarthatja meg: halaszthatatlanná vált a mezőgazdaságnak jutó hitelek és termelő eszközök volumenének tekintélyes növelése - ha a vezetés arányos fejlődést és viszonylag zavartalan közellátást igényelt.

97 A mezőgazdaság lemaradása 1948-49-re még nem volt helyrehozhatatlan, mégis a fejlesztési arányoknál a gazdaságpolitikai és fejlesztési gyakorlat hibája kétségtelen. Az iparfejlesztés primátusa önmagában nem volt hiba, hiszen a gazdasági vérkeringés beindítása a már halaszthatatlan gazdasági szerkezetátállítás-modernizálás, az újjáépítés termelőeszköz igénye, a jóvátételi szállítások teljesítése alapvető volt: a hiba ott jelentkezett, hogy az iparés mezőgazdaságfejlesztés arányai a mezőgazdaság szempontjából nehezen voltak elviselhetők.

98 Az érthető, hogy a nagybirtok-rendszer felszámolása után az MKP figyelme az iparra terelődött: a hatalmi harc következő fordulója ott zajlott s mint ismeretes 1947 végére -1948 tavaszára az iparban a szocialista szektor túlsúlyra is került. Az MKP - úgy tűnik - a földreformmal biztosítottnak vélte a szegény- ill. kisparaszti tömegek támogatását s nem szentelt kellő figyelmet a szövetségi politika erősítésének, a földreform utáni kisparaszti mezőgazdaság támogatásának. Az 1945 novemberi majd 1947 augusztusi választások már jelezték, hogy az újbirtokosok nagyobbik része elégedetlen a párt szövetségi politikájával,

99 ill. a föld magántulajdonhoz való ragaszkodása igen erőteljes. E megnyilatkozásokra a párt vezetése - úgy látom - nem a szövetségi politika javításával reagált, hanem a tulajdonosi mentalitású paraszti többség iránti bizalmatlanságát, kételyeit a kisbirtokos parasztságra is kiterjesztette (ugyanakkor minden korabeli MKP program, hivatalos megnyilatkozás tagadta, hogy a párt ellene volna a kisbirtokos mezőgazdaságnak, sőt egyszer sem utalt a szocialista jellegű szövetkezetek közelebbi programba vételére). Az MKP kételyeit motiválta az is, hogy a Kisgazdapárt nem egészen sikertelenül igyekezett a parasztság zömének képviselője, érdekvédője lenni s látva a paraszti termelés előtt álló ismertetett akadályokat, érezve a politikai nyereség lehetőségét, nem véletlenül indult meg-megújuló harcba a községi választások megtartásáért és a kisgazda vezetésű paraszti érdekvédelem megteremtéséért: a hatalom forgott