Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

mérnöki hivatalok, vízügyi építésvezetőségek, vízitársulatok; illetve erdőigazgatóságok, erdőfelügyelőségek és erdőbirtokossági társulatok voltak. A Kereskedelemügyi (Kereskedelmi) Minisztérium (KM) a közlekedés, hírközlés és középítészet területén volt illetékes (út-, híd-, vasútépítés és fenntartás, posta és távíró), területi szervei közé a megyénként létrehozott államépítészeti hivatalok, vasút- és postaigazgatóságok, révkapitányságok, közlekedési vállalatok tartoztak. A Pénzügyminisztérium a bányaműszaki felügyelőségek, bányakapitányságok, bányaigazgatóságok munkájára felügyelt, valamint ellenőrizte a kataszteri felmérést. Az OL gyűjtőkörébe tartozó minisztériumok közül 1890 után az FM és a KM rendelkezett térképtárral, a KM-nek tervtára is volt (OL S 118, S 47, illetve T 14.). Az államépítészeti hivatalok iratait a területileg illetékes megyei levéltárak gyűjtik, és ide tartoznak a megyéktől eltérő területeken illetékes erdő felügyelőségek, erdő igazgatóságok iratai és tervei is. A kataszteri felügyelőségek térképeinek sorsát - mint említettük - külön szabályok rendezték. 1984-ben került az OL-ba a MÁV levéltára, és csak minimális mértékben vették át a területi levéltárak a vasút és postaigazgatóságok valamint a közlekedési vállalatok zömmel adminisztratív anyagait. A folyam- és kultúrmérnöki hivatalok valamint a vízitársulatok iratai és műszaki dokumentumai 1977 óta az Országos Vígyügyi Levéltár (OVL) gyűjtőköréhez tartoznak. A központi gyűjteményeken kívül a tárgyalt korszakból még kétféle műszaki anyag maradt fenn az OL tervtárában: a) tervezők hagyatékai (Pl. Pecz Samu, Schickedancz-Herczog, Gerster, György-hagyaték) b) kivitelező vállalatok tervtárai. Utóbbiak megoszlanak a BFL és az OL anyaga között. A dokumentációk - külső károsodás miatt - mindkét esetben hiányosak. Azonban így is megállapítható, hogy a kivitelező vállalatok tervtáraiban a századforduló után is a pallér-tervek és átadási rajzok játsszák a főszerepet, és kevés létesítményről található komplett dokumentáció. A tervező hagyatékokban sok a vázlat, a gazdaságilag nehéz évtizedekből származó, meg nem valósult elképzelés. A meg nem valósult tervek jelentős része különféle pályázatokra készült. A tervezői hagyatékok mellett ilyen pályázati anyagot találunk - nagyobb mennyiségben - a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tervtárában (OL T 13.), zömmel a századforduló körüli évekből. A pályázati kiírásnak megfelelően e dokumentumok rajzos és írásos anyagból állnak: a) Rajzos anyagok: helyszínrajz, épület alaprajza, metszetei, homlokzatai b) írásos anyagok: műszaki leírás, költségvetés, előméret, köbméter-számítás. Az 1871-es közigazgatási törvény nyomán a törvényhatóságoknál tovább egyszerűsítették az engedélyezési eljárást. A törvényhatósági jogú városokban az építési engedélyeket a városi tanács, 1929-től a polgármester adta, a városi mérnöki hivatal véleménye alapján. Az építési szabályrendeletek értelmében a terveket 2 példányban kellett a törvényhatóságnál benyújtani. Általában 1:50; 1 :ioo méretarányban kérték a helyszínrajzot, keresztmetszetet, homlokzatrajzot, a csatornák, vízvezetékek vázlatát. Jóváhagyás után a terv egy példányát most is visszakapta az építtető, a másik példány az engedélyező magisztrátus tervtárába került. A mérnöki hivatal munkatársai szakvélemények megfogalmazásán kívül foglalkoztak különféle városrendezési és középítkezési tervek készítésével is, amelyek egy-egy példányát saját levéltárukba helyezték el. E gyűjtemény azonban a csupán véleményezett vagy láttamozott terveket nem tartalmazta. A különféle építési bizottságokat az 1870-es években megszüntették. A korábbi gyakorlathoz hasonlóan az építési engedélyek és a műszaki vélemények tükröződő iratok voltak,