Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

1963-1967 között a bérlő a telephelyen saját költségén központi fűtést rendezett be, bővítette a vízvezeték-hálózatot és a szenny vízlevezetést. Az új részlegre való kiköltözéssel a vezetés elsősorban a gyár egyik legfájóbb pontját, az életveszélyes barakképületet szerette volna kivonni a termelésből, és ezzel az előkészítő lakatosok, szerelők, festők, hegesztők munkahelyét, a hőkezelő üzemrészt és a présműhelyt kívánta jobb körülmények közé juttatni. Ezeket a nagy létszámot foglalkoztató műhelyeket az átvett telephelyen - megfelelő épületek hiányában - nem lehetett elhelyezni. Legelső feladatként új festőcsarnok felállítása vetődött fel, hogy a gépeket festés végett ne kelljen a központba szállítani. Egyébként is a vezetés elképzelése szerint az új telepet komplett mezőgazdasági gépgyártásra kellett volna alkalmassá tenni, és az összes termelési, készre szerelési teendőket a helyszínen elvégeztetni. Az illetékesek azt tervezték, hogy a kinti csarnokot válaszfallal kettébontják; az egyik rész lenne a festő, a másik a forgácsolóműhely. Miután a Szolnok megyei Építőipari Vállalat igen rövid határidőre, 1968 végére elvállalta az 1600 m

2-es festőcsarnok elkészítését, ez a variáció elesett. Az új telephelyen a vezetés egyéb terveket is latolgatott, mint pl. a különböző egészségtelen műhelyek (kovács, forgácsoló) részére épületek felállítása, irodaház, betonút, kompreszszorház melegüzemmel, fűthető raktár, tmk, garázs, hulladéktároló, új kút építése. Az építkezés céljára az üzem 1967-ben 5 millió forint bankhitelből nyert pénzügyi fedezettel rendelkezett. 1968-ban, a lázas tervezés idején, a túlzott optimisták azt hitték, hogy minden olyan gyorsan fog menni, ahogy szeretnék, és hamarosan az új telephely kibővítésével, az egész gyár átköltözhet a Mezőtúri útra. A pénzügyi keretek alakulása azonban higgadtságra intett. A vezetés felmérve a realitásokat 1968/69-ben csak a legegészségtelenebb részlegek kitelepítését vette tervbe, s a Kossuth Lajos utcai részleget továbbra is fenn kívánta tartani. Bíró Sándor főmérnök az 1968. február 2-i műszaki konferencián ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „... az új telephelyre való kiköltözéssel a benti részleget nem kívánjuk feladni az elkövetkező időszakban sem."

44 De a kiköltöztetésre megérett részlegek áthurcolkodására semkerülhetett oly gyorsan sor, ahogy azt az illetékesek gondolták. Amikor a Mezőgépgyári Dolgozó című üzemi lap 1967. szeptember 29-i száma már a költözködés izgalmairól, a lázas munkáról számolt be, a festőcsarnok építése még sehol sem állt. Az 1968. február 12-i műszaki konferencián Varga Sándor gyáregységvezető még csak a festőcsarnok felépítésének lehetőségéről, s a kiköltözés valószínűségéről tájékoztatta a műszaki konferencia résztvevőit. Valóban nyomós okok - többek közt az ígért beruházási keret elmaradása, a kivitelezés lassúsága - nem tették lehetővé az új telephely tervezett gyors bővítését és az egészségtelen üzemrészeknek a központból való kiköltöztetését. Az új telepen levő irodaházra a második emelet ráhúzását még 1969-ben sem engedélyezték, a festőcsarnok csak 1971-ben, a kovácsműhely 1972-ben készült el, de a tervezett egyéb munkák is nagy késéssel kerültek átadásra. Ennélfogva csak a tervidőszak legvégén, ill. a negyedik ötéves terv első évében realizálódhatott - és akkor sem maradéktalanul - az a nagy átrendezési elképzelés, amelyet még 1967/68-ban dolgoztak ki a gyár vezetői. Az új telephelyre kerültek a daraboló-, sajtoló-, kovács-, hegesztő-, festő-, lakatos-, szerelő- és hőkezelő műhelyek, ill. üzemrészek, valamint a gyego, a szerszámszerkesztési részleg és a termelési osztály. Továbbra is a központban maradtak a tmk, a tan-, bognár-, forgácsoló-, prototípus műhelyek, garázs, az öntöde és a legfontosabb főosztályok, de ott maradt a gyáregységi központ. Döntő mértékben megváltoztak az új telephely birtokbavételével, ill. annak bővítésével a munkások szociális körülményei. Már önmagában az a tény, hogy a dolgozók mintegy 350 főt befogadó fürdőhöz, öltözőhöz, központi fűtéshez, jobb munkakörülményekhez jutottak, óriási eredmény. Az új objektum értékét és az öt év alatt beruházott összeget alapul véve határozottan ál-