Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

A HARMADIK ÖTÉVES TERV IDŐSZAKA (i965-1970) A magyar mezőgazdasági gépgyártás történetében a harmadik ötéves tervvel új szakasz kezdődött: konkrét lépések történtek a komplex gépesítés területén, vagyis előtérbe került az olyan géprendszerek gyártása, amelyekkel lehetővé teszik a termelés fő és mellék munkaszakaszainak gépi elvégzését, és kiterjednek a termeléssel kapcsolatos anyagmozgatásra, szállításra, valamint a termék tartósításának, tárolásának, feldolgozásának folyamataira is. A KGST országok egyre inkább a komplex géprendszerek kialakítását vették tervbe, 1965-ig már 20 növénycsoport termesztésének komplex géprendszerét dolgozták ki. A KGST-n belüli ésszerű munkamegosztás következtében az egyes tagországok az általuk nagy mértékben termesztett növények ültetésének, ápolásának, betakarításának géprendszerén dolgozhattak. Magyarország a kukoricabetakarításon kívül a gyümölcs- és zöldség manipulálásához szükséges gépsorok kialakításával, valamint az öntözés gépesítésével kapcsolatos feladatokat kapta meg. Az új ötéves terv a mezőgazdaság gépesítésének 1965. évi színvonalát mintegy kétszeresére kívánta felemelni. Ebbe a programba illeszkedett be a nagy kapacitású BMG, s ezen keresztül a törökszentmiklósi gyáregység. A nagyvállalat megváltozott szervezettel és módosított profillal kezdte az új ötéves tervet. 1966. január i-én megszületett a BMG hatodik családtagja, a békési gyáregység, a profilmódosítást pedig a 85.634/1967. számú BMG alapítólevél rögzítette, amely szerint a nagyvállalat tevékenységi köre kiterjedt: 1. terménybetakarító gépek és kombájnok, ezen belül elsősorban kukorica-, borsó-, növény-, zöldség-, gyümölcsbetakarítók, magtisztító gépek, 2. takarmánybetakarító gépek és kombájnok, 3. növényvédelmi gépek és eszközök, gépi permetezők, csávázógépek, 4. malomipari gépek és berendezések, 5. emelő-szállítóberendezések, futómacskák, szállítószalagok, csigás szállítók, 6. mezőgazdasági szárítóberendezések, 7. olaj- és gázégők, 8. öntvények gyártására. A profilmódosítás után szükségessé vált a gyáregységek között némi profilátrendezést végrehajtani. Különösen aktuálissá tette ezt a témát a törökszentmiklósi gyáregységnél az a tény, hogy éppen itt vetődött fel legtöbb tisztázatlan kérdés. A gyár a harmadik ötéves terv időszakára abba a sajátos helyzetbe került, hogy gyártmányainak túlnyomó többségét a felettes szervek átprofilírozták. A talajművelő gépeket (egyirányú tárcsák, talajmaró) a mosoni gyár, a burgonyaültetőket Bulgária vette át. A profilátadásokból kifolyólag 1966-ra az üzem profiljában csak két komolyabb gyártmány maradt: az Orkán és a rendfelszedő. A palántaültető leadását a felettes szervek szintén kezdeményezték. A problémákat csak tetézte az egyes gyártmányok bizonytalan sorsa. A lógereblyét még korábban le kellett adni, de 1966-ban a traktoros gereblye kialakítása újból az üzem műszaki fejlesztésének témáját képezte. Évekig eldöntetlen volt a morzsoló jövője. A törökszentmiklósi gépgyár legtovább gyártott termékének - 1951-től 1969-ig mindig piacra került a morzsoló valamelyik típusa - huzavonája joggal okozott bosszúságot a vezetésnek. Az történt ugyanis, hogy miután az üzem felismerte az MO-4 morzsoló hibáit, és több éven keresztül készségét fejezte ki e morzsolótípus tökéletesítésére, a KGM ehhez 1965-ig nem járult hozzá. Az indokolás szerint a morzsoló továbbfejlesztését és gyártását a későbbiekben Románia fogja végezni. Végül is a gyár megkapta a fejlesztéshez szükséges engedélyt és kialakította az MO-6 gépi morzsolót. A KGST országok, továbbá az iparágon belüli 1964/1966. évi profilrendezés a gyáregységet teljes keresztmetszetében érintette. Az üzem az 1963. évi profilrendezési határozat után 1966-ig a feladatkörébe tartozó három gyártmányból 16-féle sorozatban gyártott, ill. sorozatgyártásra kialakított gépek és 8-féle fejlesztési témát adott le a KGST és a hazai gyártásszakosítás során. Ezek után a megmaradt gyártmányféleségek a kapacitást még megközelí-