Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
A gyárnak a legtöbb árbevételt az egyirányú tárcsa, az Orkán, a rendfelszedő, a mezőgéppótrész és a vasöntvény adta. A felsoroltak tették ki a termelési volumen 70-80%-át. A termelés gyártmányonkénti mennyiségi összetételét vizsgálva megállapítható, hogy évrőlévre tovább csökkent a fajták száma, de növekedett a kibocsátott tételek mennyisége: az üzem rátért a nagy sorozatok gyártására. Ennek a pozitív változásnak az alátámasztására szolgálnak a vállalat gyártmánytermelésének mennyiségi adatai: (táblázat a 305. oldalon.) Az üzem legtöbb gyártmánya közmegelégedést váltott ki a felhasználók körében: az MR talajmaró, OA-2 kétsoros Orkán adapter sikerrel vett részt a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállításon és a Perbálon rendezett gépbemutatón, az ETB egyirányú tárcsásborona aranyérmet nyert. A vezetés nagy figyelmet fordított a gyártmányok korszerűségére, gazdaságosságára, s ha e téren problémák merültek fel, azonnal lépéseket tett a korszerűtlen termékek újakkal való helyettesítésére. 1960-1965 között az alábbi termékek bizonyultak gazdaságtalannak és kerültek le különböző években a vállalat cikklistájáról: Orkán 1,5 járvazúzó, LG lógereblye, MO-4 morzsoló, vagyis éppen azok, amelyek nagy tételekben szerepeltek a már ismertetett tervelőirányzatokban. Az üzem rendszeresen végeztetett csoportgazdaságossági számításokat a külföldi piacokra kerülő gyártmányokra. Az 1965-ös számítások alapján a legnagyobb mennyiségben exportra szállított TP-4 tárcsás palántázó mutatói jónak bizonyultak: egy dollár devizaárra eső önköltség 26,44 Ft volt, egy dollár devizabevételre pedig 0,69 $ devizanyereség jutott. 43 A gyár exportja a második ötéves terv első felében 1960-hoz viszonyítva nagymértékben visszaesett, de 1964/65-ben újból fellendült. Az exportkiszállítás hullámzását szemlélteti az alábbi táblázat: 21. táblázat Év M Ft 1961 73 1962 487 1963 1338 1964 5207 1965 3439 A tervidőszakban a gyár előtt álló megnövekedett feladatok újabb munkaerőket igényeltek. Az üzem növelte munkaerő-állományát, bár korántsem a termelési volumen emelkedésének arányában. Amíg a termelési volumen értéke a bázis időszakhoz viszonyítva 1965-ben majdnem 35%-kal nőtt meg, addig a munkaerő-állomány 18%-kal. A 60-as években kizárólag a munkások létszáma emelkedett, pl. az 1964. évi átlag 1960-hoz képest majdnem 30%-kal. Az üzem a tervidőszak kiváló eredményeit nem extenzív, hanem intenzív fejlesztéssel érte el, vagyis nem annyira a létszámot növelte, hanem inkább a gazdálkodást javította meg, a helyi tartalékokat mozgósította. A fejlődés ezért elsősorban a munka termelékenységének növekedéséből származott. Munkások, alkalmazottak és fiatalkorúak összlétszámára vonatkozó egy fő egy napi termelési értéke a következőképpen alakult:
