Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

E tevékenység különösen nagy szerepet kapott az úrbérrendezés idején, hiszen a kamarának, mint földesúrnak is érdeke volt, hogy a határvitákat eldöntse, a jobbágy telkeket és az aliódiumokat egymástól elkülönítse. Ha a birtokok mocsaras területen feküdtek, lecsapolási terveket is készítettek a kamara mérnökei, és ezen kívül térképezték a folyók birtoktestbe tartozó szakaszát (ld. Hubert Zsigmond, Spatzek János, Karpe Mihály munkáit). A kamarai térképanyag jellege és felépítése 1767-1848 között nem változott. Jelenleg a gyűjteményben 2500 db térképet, 2392 tételt őriznek. Az anyag típusait tekintve úrbéri, mezőgazdasági, vízrajzi, közigazgatási és várostérképekből áll, elsősorban Arad, Bács, Bihar, Borsod, Árva, Pest, Liptó, Sáros, Ung, Zemplén megyékre vonatkozik. A kamarai levéltár következő irategyüttesei tartoznak hozzá: E 49, 75. Civitatensia E 67, 125. Impopulationalia E 54. Fundationalia E 138. Contractus E 56. Hydraulica E 148. Neoregesta acta E 58, 128. Oeconomica E 154. Fundus studiorum E 61, 91. Salinaria E 155. Fundus religionarius; majd a gyűjteményt a Kamara Archívumából és a Kincstári Levéltárakból származó zömmel bánya-, erdő- és határtérképek egészítik ki. A már említett szerzőkön kívül nagyszámú térképet találunk Coroni Sámueltől, Emswanger Páltól, Szüllő Józseftől, Török Györgytől, Rőmisch Ferenctől is. A kamarai tervek két gyűjteményben találhatók, (OL T 1., és T 62.), és eredetileg az E 44. és E 72. „Aedilia" című anyagokhoz tartoztak. E rajzok elsősorban a kincstári épületekre (sóhivatalok, vámházak, fogadók, uradalmi, gazdasági épületek) vonatkoznak, de vannak köztük egyházi és közigazgatási épület-tervek is. Az egyes dokumentumok alaprajzból, metszetből, homlokzatból és egy sor részletrajzból állnak. Készítőik közül Tallherr Ferenc, Mayerhoffer Ignác, Locatelli Antal, Jung József, Berger Lajos, Hubert Zsigmond, Weisz János emelhető ki. A tervtár összetétele - a térképtárhoz hasonlóan - 1848-ig nem mutat jelentősebb változást. A másik kormányszék, a helytartótanács térképtára lényegében csak a 18. század végén alakult ki. Első darabjai közül kiemelhetjük a vízügyi térképeket, amelyek kiállításukat és a készítés technikáját illetően a 18. századi polgári térképészet csúcsának tekinthetők. Téma szempontjából e dokumentációkat két csoportra lehet osztani: - vízrendezési - hajózási térképekre. A térképek készítőit a Vízi- és Építészeti Főigazgatóság, illetőleg annak jogelődjei fogták Össze, dolgoztak azonban vízépítők a megyék és földesurak szolgálatában is. A központi mérnökök közül Sax Zakariást, Heppe Szaniszlót, Várady Pált, Kiss Józsefet, Becker Jánost, Klohammer Jánost, Haradauer Ferencet, a megyeiek közül Ballá Antalt, Gaszner Lőrincet, Sexti Andrást, Vertics Józsefet, az uradalmiak közül pedig Böhm Ferencet és Litzner Jánost említhetjük. A térképek legkorábbi darabjai a Száva, Kulpa szabályozásával, a Bega-csatorna fenntartásával kapcsolatosak, találkozunk azonban a Dunára, Tiszára vonatkozó térképekkel és mocsárlecsapolási tervekkel is. 1784-ben II. József elrendelte, hogy készítsék el a hajózható vagy hajózhatóvá tehető víziutak 1 : 86 400 méretarányú térképét, és e felmérésből egy sor dokumentum megmaradt („Praelimierte Flusskarte"). A munkában a Tisza mellett Billek Sámuel, Budinszky János, Saxti András, Ballá Antal, Vertics József, Spatzek János vettek részt, míg a Duna felmérése -őry Dániel irányításával - a 19. század elejére elhúzódott. Vízügyi térképeket nemcsak a helytartótanács tervtárában őriznek, hanem a területi levéltárak törzsanyagában is. A helytartótanács az egységes irányítás érdekében többször el-