Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
RÓZSAI ÁGNES Az állami építőipar megszervezése és fejlődése az ötvenes évek első felében Míg a hároméves terv lényegében az ország háború utáni újjáépítését, nagyjából még a régi iparszervezeti keretek közötti helyreállítását valósította meg, addig az első ötéves terv lényegesen más feladatot jelentett a népgazdaság számára. 1950-ig nem oldódott meg az államosított gyáripar teljes átszervezése, nem alakult ki végleges formában az új irányító-ellenőrző apparátus, és az államigazgatás teljes átszervezése is 1950-re maradt. Az első ötéves tervben megszabott, feszített ütemű beruházásokat a tervmódosítás során tovább növelték. Mindez lényegében a sztálini iparfejlesztési politika merev másolását jelentette, amely azt hirdette, hogy a kapitalista iparosítás a könnyűipar, a szocialista iparosodás pedig a nehézipar elsőbbsége alapján megy végbe. Ez a dogmatikus iparfejlesztési irányzat nem vette figyelembe az egyes országok eltérő gazdasági-társadalmi sajátosságait, és így Magyarországon sem került sor a hazai természeti és gazdasági adottságok részletes, mélyreható, tudományos elemzésére. A gazdasági lehetőségek előzetes felmérésének hiánya az ipar minden területének fejlesztéséhez (a nehézipar elsőbbsége elvének fenntartásával), a hazai alapanyagellátás maximális biztosítási kísérletéhez, végső soron az autarchiális iparpolitikához vezetett, ami a gazdaságosság, a termelékenység szempontjának mellőzésével járt. Az építőiparban lényegében ugyanezt a fejlesztési tendenciát tapasztalhatjuk, ám a helyzetet súlyosbította az a tény, hogy ez az ágazat 1950-ben, sőt még utána is „kézműves" jellegű volt. Az alapanyag-ellátás és -felhasználás, a műszaki lehetőségek kisiparivá tették az egész építőipart. Jellemző alacsony termelékenységére minimális gépesítettsége, szervezeti-területi szétszórtságára: a háború alatt az építőiparban 25 695 kisipari üzem működött átlagosan 2,6 fő személyzettel, ugyanakkor az egyéb területein összesen 1748 gyár, átlagosan 166 fő fizikai és szellemi dolgozóval. Az egyes vállalkozásra jutó termelési érték az építőiparban 8900 pengő, az egy gyárra jutó összeg a nehéziparban 3 118 567 pengő volt. 1 Ahhoz tehát, hogy az első táblázat A beruházásokra biztosítandó összeg ágazati megoszlása Beruházási A beruházásból Ágazat összeg építési jellegű Ágazat milliárd forint milliárd forint % Ipar (ebből nehézipar) 21,3(18,3) 5,919 27,8 Mezőgazdaság 8 3,389 42,4 Közlekedés 7,5 4,475 59,7 Kereskedelem o,9 0,27 30 Lakásépítés, szociális, kulturális és egészségügyi beruházás, városfejlesztés 7,4 7,292 98,5
