Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

ötéves tervben célul kitűzött iparfejlesztés megvalósulhasson, elsősorban az állami építő nagyipart kellett megteremteni - párhuzamosan a végrehajtott építési beruházásokkal. Az első ötéves tervről 1949. december 15-én elfogadott törvény értelmében 1950-1954 között 50,9 milliárd forintot kellett beruházni. Ebből az összegből több mint 21 milliárdot építési beruházásként terveztek.

2 (1. táblázat) A törvény kimondotta, hogy az építőipar termelését a tervperiódus végére 31%-kal emelje, amihez természetesen jelentős összegű beruházásra volt szükség. Az építőanyagiparban a termelés növelését célzó beruházási keretösszeg 618, a magasépítőiparban 543,5, a mélyépítőiparban 318,5 millió forint volt. „Ennek keretében az építőipart a tervidőszakban át kell szervezni, gépesítésével, munkamódszereinek korszerűsítésével komoly teljesítőképességű nagyiparrá kell fejleszteni. Fel kell szerelni korszerű darukkal, nagyteljesítményű betonkeverő gépekkel, vibrátorokkal, markoló és döngölőgépekkel, kotrógépekkel, csörlőkkel, nagyteljesítményű erőgépekkel, csillékkel és egyéb szállítógépekkel. Meg kell valósítani az építészeti alkatrészek, szerkezetek előregyártását, az építmények tipizálását és olyan eszközökkel kell az iparágat ellátni, hogy lehetővé váljon az építőmunka idényszerűségének megszüntetése".

3 Az 1949: XXV. törvénycikkben megfogalmazódott gazdasági elképzelések egyúttal jelezték annak buktatóit is. Az építő nagyipar megteremtése és azzal egyidőben a beruházásokra fordítandó összeg 41,9%-ának építési beruházásként való tervezése eleve irreálissá tette a tervet. A törvényben előírt legfontosabb feladatokat a létrehozandó építő-nagyiparnak kellett volna megvalósítani. Az 1950. év gazdasági sikereinek, valamint a politikai helyzet időközben bekövetkezett változásainak hatására 1951-ben a beruházások volumenét közel 60%-kal, viszont az öt év alatt elvégzendő építési beruházások összegét 210%-kai emelték.

4 1. Az iparág megszervezése Az első ötéves tervben megszabott feladatok végrehajtására mindenekelőtt az építőipart mint önálló iparágat kellett megszervezni. Az 1948-ban államosított építési vállalatok, illetve az 1949.20. törvényerejű rendelettel állami kezelésbe vett építési kisipari üzemeket nemzeti vállalatokká alakították át, melyek a 163/8/1949. NT sz. határozattal létrehozott ipari központok alá tartoztak. (Az ipari központokat, mint középirányító szerveket a 7210/1948. miniszterelnöki rendelet alapján hozták létre. A központ feladata a keretébe tartozó vállalatok kezelése és közvetlen irányítása volt. Hatáskörébe tartozott - többek között - a vállalatok termeléséhez szükséges nyersanyagok, félkész- és készáruk központi beszerzése, ill. értékesítése, a termelési terv meghatározása, ill. a végrehajtás ellenőrzése.) Az ipari központok irányítására 1949 végén Magasépítőipari, ill. Tégla- és Cserépipari Igazgatóságot szerveztek, melynek feladata a termelés közvetlen irányítása lett volna. A Magasépítőipari Igazgatóság azonban csak névlegesen alakult meg, az igazgatóságokat rövid időn belül minisztériumi főosztályokká szervezték át. (IV. Gyárépítési Főosztály, V. Lakás- és Középítési Főosztály, VI. Tégla- és Cserépipari Főosztály, XI. Szakipari Főosztály).

5 1950 elején határozat született az ipari központok megszüntetésére, ill. egyesülésekké szervezésére. Ez a gazdasági forma az alá tartozó vállalatok szervezeti, jogi és elszámolási különállását nem szüntette meg, de a termelési terv keretszámát az egyesülés osztotta fel, és a