Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

7. a községi tanács bizottságai III. A tanács végrehajtó bizottsága IV. A végrehajtó bizottság elnöke, elnökhelyettese, titkára V. A végrehajtó bizottság titkársága (a feladatok és a felépítés eltérései valószínűleg indokolják alszámokkal a tanácstípusonkénti bontást) VI. A végrehajtó bizottság szakigazgatási szervei (Tanácstípusonként, a II. tanácstörvény által megadott sorrendben vagy ábécérendben. Pl.: i. A fővárosi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szervei 1.1 Pénzügyi osztály (főosztály), stb. 2. A megyei tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szervei, stb. Utolsó a község után a végrehajtó bizottsági kirendeltség. VII. A végrehajtó bizottság és a szakigazgatási szervek mellett működő bizottságok (itt is tanácstípusonkénti bontásban) VIII. Egyéb szervek (szintén vagy tanácstípusonkénti bontásban, vagy pedig minden egyéb szerv egy alszám). A vázolt rendszer a II. tanácstörvény felépítését és terminológiáját követi. Természetesen ahol szükséges, ott utalni kell a korábbi szabályozásra. (Hivatali szervezet - szakigazgatási szervek közötti különbségre.) A bizottságoknál és a szakigazgatási szerveknél az általános előírásokat csak egyszer írjuk le, az alszámoknál már csak a sajátosságok bemutatása történik. - A kötet végére vagy mutató vagy szervkatalógus készül, melynek segítségével visszakereshető a szerv. A lexikon a központi jogszabályok által intézményesített szervek bemutatására vállalkozhat, de nem lehet célja az időszakban ténylegesen működő szervezet ábrázolása. Pontosabban célja kellene, hogy legyen, csak megvalósíthatatlan. Mert bár általában jellemző a joganyag által intézményesített és a valóságban ténylegesen működő szervezet egybeesése, bizonyos eltérésekkel mégis számolni kell. Elképzelhető ugyanis az, még elő is fordult, hogy a tanácsok némileg eltértek a jogszabályok által előírt szervezeti modellektől, sőt az is, hogy egyes szervek jogszabályi előzmény nélkül, helyi kezdeményezésre születtek. (A 6o-as években pl. a tanácsok mellett számos ilyen társadalmi bizottság dolgozott. Ezeknek feldolgozása természetesen kimarad a lexikonból.) Elvileg még az a lehetőség is fennáll, hogy valamely szervet a jogszabály intézményesített, de tényleges felállítására nem került sor. Emellett számolni kell azzal is, hogy egyes szerveket ugyan a jogszabály intézményesített, de működtetésük fakultatív volt, a jog csak a lehetőséget rögzítette, de nem tette a szerv felállítását kötelezővé (pl. végrehajtó bizottsági kirendeltség). Nyilvánvaló tehát, hogy a lexikon mélységét a joganyag határozza meg, a lexikonban csak azok a szervek „írhatók le", amelyeket a központi jogszabályok intézményesítettek. Éppen a lexikon mélysége szempontjából érdemel figyelmet az a körülmény, hogy a tanácsi bizottságok és a szakigazgatási szervek két olyan tanácsi szervtípus, amely számos alfajtát foglal magába. Ezeket a jog nem mindig konkretizálta. így a bizottsági rendszer alakításában a tanácsoknak a jog elvileg szabad kezet engedett, ezért a jogszabályok ajánlás jelleggel a célszerűnek minősített bizottsági rendszert rögzítették. Eszerint ismertetjük a bizottságokat konkrétan a lexikonban. Bonyolultabb a helyzet a szakigazgatási szervek bemutatásánál, i950-1954 között az I. tanácstörvény szerint jogszabály csak a megyei hivatali szervezet tagozódásának követelményeit állapította meg. A tanácstörvény szerint a járási, városi szintű szervezet felépítéséről jogszabályi rendelkezés felesleges, mert azt a megyei szervezetnek megfelelően kell kialakítani, illetve a megyei szintnek a kialakítás módozataihoz konkrét beavatkozási jogokat biztosított. Mindez a lexikon készítése szempontjából mégis