Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
A vasúti személykocsik hiánya a tervidőszak alatt krónikussá vált. A személyszállítás biztosítására 1950-ben 546 db 1951- ben 677 db 1952- ben 890 db teherkocsit, ún. „E" kocsit személykocsiként kényszerültek használni. 51 Fel kell tehát tételeznünk, hogy a terv mindenáron való teljesítését csak a kocsifordulók idejének további észszerűtlen, a vágányhálózat és a gördülőanyagot tönkretevő csökkentésével tudták elérni. Az eredményekbe belejátszottak a látszatjelentések, a tervek mindenáron való mennyiségi teljesítése. Az útépítés tervét is csak részlegesen teljesítették. A közúti hálózat szerkezeti összetételében a kívánt változás nem következett be, azaz az össz úthálózat 80%-a a tervidőszak végére is makadámút volt. Ennek következtében a közúti közlekedés nem volt alkalmas arra, hogy a vasúttól jelentős áru- és személyszállítási feladatokat átvállaljon. A szállításoknak mindössze 8,2%-át bonyolították le közutakon. 52 A Magyar Postánál a legnagyobb lemaradás a távbeszélő-hálózat fejlesztésénél volt. Nem építették ki a tervezett mértékben sem a távbeszélő-központokat, sem a légvezetékeket. Az első ötéves terv időszaka alatt a minisztériumok szervezeti felépítésében, profiluktól függetlenül, szinte azonos változtatásokat hajtottak végre. A Népgazdasági Tanács negyedévente, félévente, de olykor havonta rendelt el átszervezéseket. Például 1950 márciusában a belső ellenőrzés egységesítésére önálló ellenőrzési osztályok feállítását, 53 májusban a munkaerő-gazdálkodási szervezetek egységesítését, 54 s újítási csoportok felállítását rendelte el. Az 1950. június 27-én kiadott 376/21/1950. NT sz. határozat pedig az államigazgatási szervek átfogó racionalizálását rendelte el. A racionalizálástól azt várták, hogy a szervezési és ügyviteli kérdéseket egységes szempontok szerint rendezik. Szervezeti téren a szervek túltagoltságát kívánták megszüntetni, igazítani a szervezetet a termelési szempontokhoz. A tárca szervezetében az 1950-es racionalizálás során az 1949-es felálláshoz képest az alábbi változások következtek be: Megszűnt az Elnöki Főosztály, s helyette Igazgatási Főosztály alakult. Az Igazgatási Főosztály ügykörébe utalták a minisztérium igazgatási, ügyrendi, ügyviteli, racionalizálási, létszám és szervezési ügyeit, a jogszabály szerkesztést, a gyakorlati jogi teendők ellátását, a nemzetközi ügyek egységes irányítását, s a sajtószolgálat ellátását. Az átszervezés során megszüntették az Üzemgazdasági és Munkaügyi, valamint a Terv és Pénzügyi Főosztályokat, s helyettük Terv és Műszaki Fejlesztési Főosztályt, Anyaggazdálkodási Főosztályt, Munkaügyi Főosztályt és Pénzügyi Főosztályt szerveztek. A Terv és Műszaki Fejlesztési Főosztály ügykörébe a tárca műszaki fejlesztési programjának irányítása, a műszaki fejlesztés ellenőrzése, a műszaki fejlesztési tervek felülvizsgálata, az új technikai és technológiai eljárások kielemzése és bevezetésük elvi irányítása tartozott. Az Anyaggazdálkodási Főosztály egységes szervezetének kialakításáról külön rendeletek intézkedtek. 55 A fenti rendeletek az anyaggazdálkodási hatáskört az Országos Tervhivatal főirányításának fenntartásával a szakminisztériumokra ruházták. Egy-egy tárcán belül az anyaggazdálkodás központi irányítására anyaggazdálkodási főosztályokat szerveztek. E főosztályok hatáskörébe utalták a beruházások anyag- és energiaigényeinek tervszerű irányítását. Amint ez a korábbiakból kiderült, a központilag irányított anyaggazdálkodási szervezet nem váltotta be - éppen túlközpontosítottsága folytán -, a hozzá fűzött reményeket.
