Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

I. Levéltártani kérdések

VERÖ GABOR NÉHÁNY GONDOLAT LEVÉLTÁRUNK HELYZETÉRŐL ÉS FELADATAIRÓL Az Űj Magyar Központi Levéltárat létrehozó kormányrendelet feladatmeghatározásai teljesen újszerű, a levéltáraktól eddig legnagyobb részben nem kívánt követelményeket tartalmaztak. Ezek a sajátosságok nagyrészt a levéltár feladatainak „jelenidejűségéből" következnek. Fennállásának 10 éve alatt az intézmény nem csekély munkát végzett. Szervezetének fokozatos kiépítésével párhuzamosan létrehozta gyűjteményi bázisát, és döntően pályakezdő fiatalokból kialakította szakemberállományát, amely jelentős tapasztalatokat szerzett, s amelyből évek folyamán az intézmény vezetőinek többsége került ki. Ez a gárda az utóbbi 1—2 esztendőben már egy újabb, az egyetemekről később kilépő generációt épített be a levéltár szervezetébe. Jelenleg 34 levéltáros és 11 kezelő dolgozik intézményünkben. Három gyűjteményi és egy módszertani osztály keretében látjuk el feladatainkat. Tárainkban immár mintegy 11 000 ifm-nyi, döntően főhatósági fondókat képező iratmennyiséget őrizünk. A levéltár vezetését segíti a főként intézményen kívüli szakemberekből létrehozott Tudományos Tanács. Lényeges megjegyezni, hogy a levéltári munka elméleti és módszertani megalapozása terén nem sok hazai tapasztalat állt rendelkezésre, hiszen a közelmúlt és a jelenkor iratanyagaival történő foglalkozás, az iratképző szervekkel való kapcsolatteremtés és együttműködés rendszerét és formáit itt kellett kialakítani. Külön hangsúlyozandó, hogy a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 27/1969. tvr., valamint a 30/1969. sz. kormányrendelet a gyűjtőterületi munkát új alapokra helyezte. Az említett rendelet az állami szerveket iratkezelési szabályzatok és irattári tervek elkészítésére kötelezte. Az Űj Magyar Központi Levéltár a felügyelete alá tartozó 752 intézménynél az elkészült szabályzatokat szakvéleményezi, illetőleg előzetesen azok elkészítéséhez megfelelő szakmai segítséget ad. Fontos új feladatot jelentett az iratkezelés ellenőrzése is. Az elmúlt 10 év alatt az illetékességi körünkben lévő intézményeknél az alkalmi, céljellegű látogatásokon túl rendszeresen tartottunk átfogó nagy ellenőrzéseket. Elsősorban az iratkezelési szabályzatok és irattári tervek gyakorlati alkalmazását, az irattárak helyzetét vizsgáltuk. Ma már elmondhatjuk, hogy az intézmények többsége — az ellenőrzések során feltárt hiányosságok miatt — a korábban elkészült szabályzatokat módosították vagy újat készítettek. A gyűjteményfejlesztést hosszú ideig visszafogta a levéltár elhelyezésével kapcsolatos bizonytalanság, illetőleg az a körülmény, hogy hosszú évekig a raktárak bővítésére nem nyílt lehetőség. Az utóbbi három esztendőben átmenetileg enyhültek raktárgondjaink, s így sikerült mintegy 3000 ifm anyaggyarapodást elérni. Ennek köszönhetően levéltárunk több, a történeti kutatás szempontjából különleges értékű, nagy terjedelmű irategyüttes birtokába jutott.