Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

I. Levéltártani kérdések

A gyűjtemény anyagunk középszintű rendezettséget ért el, áttekinthető raktárjegyzékek, illetőleg repertóriumok állnak a kutatók rendelkezésére. A levéltárosaink szakértelmére és tehetségére utal az a tény, hogy tíz év alatt 5 nagyobb terjedelmű, egyenként kb. 60 íves forráskiadványt és egy monográfiát jelentettünk meg. Számos, a levéltár elmélet és a módszertan körébe tartozó hosszabb-rövidebb tanulmányunkat adták közre a szakfolyóiratokban. A magyar levéltárügy lényeges kérdéseinek kimunkálásainál szakembereink értékes közreműködők voltak. Több területen — nem lenne célszerű hallgatni róla — nem teljesültek az elhatározott célok. Kevés ideje és energiája volt a levéltárnak arra, hogy megalapozza az ismeretterjesztő, közművelő munkát. Ennek következményeként még nem eléggé ismert az intézmény a társadalom azon közegeiben, amelyek számára nemcsak mondanivalója lehetne, de ahonnan sokoldalú támogatást is kaphatna. Különösen aggasztó, hogy a levéltárban még nem teremtődtek meg az iratvédelem elemi feltételei sem. Részben a leírtakból, részben a konkrét körülményeinkből következően — felettes szerveink iránymutatása és támogatása alapján — határozhattuk meg a VI. ötéves periódusra vonatkozó középtávú tervünket, melynek középpontjában az alábbi célkitűzések, ill. feladatok állanak: — a levéltár szervezetének megszilárdítása, személyi állományának stabilizálása, a legszükségesebb mértékű fejlesztése és minőségi javítása. — A gyűjteménygyarapítás, melynek tervezésénél szem előtt kellett tartanunk az államigazgatás korszerűsítése nyomán előállott helyzetet: nevezetesen azt a tényt, hogy több, a szocialista építés évtizedeiben jelentős, esetenként központi feladatot ellátó főhatóság, intézmény, társadalmi szerv szűnt meg, alakult át, olvadt össze. Ennek egyik következményeként az iratok költöztetésének, elhelyezésének olyan körülményei alakultak ki, amelyek a haladéktalan iratmentés kötelezettségét róják a levéltárra, s minimálisan 5000 fm — 3—4 év alatt történő beszállítását követelik meg. — Az illetékességi körünkbe utalt — vidéken működő — 54 nagyvállalat történeti értékű iratai beszállításának előkészítése és megkezdése, — a felszabadulás után a társadalom különböző területén működött közéleti személyiségek iratainak összegyűjtése, személyi fondjainak létrehozása, — a levéltár mikrofilm-műhelyének berendezése és működtetésének megkezdése. Irataink, legértékesebb fondjaink jelentős része rossz minőségű papírra, gyenge minőségű festékkel készültek. Olyan fondok, mint pl. a Népfőügyészség, Népbíróságok Országos Tanácsa stb. a gyorsütemű elhalványodás miatt a pusztulás közvetlen veszélyének vannak kitéve. Ezek megmentése elsősorban mikrofilmezéssel oldható meg. — Átfogó — a területi levéltárak munkáját is érintő — értékhatár-vizsgálat, annak érdekében, hogy szűkebbre vonjuk a levéltáraknak átadandó iratok körét, annak az elvnek az alapján, hogy egyrészt a tudományos kutatás érdekei maradéktalanul érvényesüljenek a történeti értékű iratok kiválasztási folyamatában, másrészt, hogy szabadítsuk, ill. óvjuk meg a levéltárakat a mind nagyobb mennyiségben keletkező, csupán ügyviteli érdekű iratok tömegétől. E munkába számos intézményünkön kívül működő levéltári szakembert és más szakmák képviselőit is bevontuk. —• A korszerű információ-rögzítők, elsősorban a számítógépes termékek archiválásával kapcsolatos levéltári feladatok kidolgozása; az ebből adódó teendők feltételeinek megteremtése, együttműködésben minden illetékes levéltárral.