Mikó Gábor: Egy levéltár régmúltja. A Zarka család középkori okiratai - Subsidia ad historiam medii aevi Hungáriáé inquirendam 15. (Budapest, 2023)
A levéltár története 1787-től napjainkig
A levéltár története 1787-tol napjainkig 19 került iratok pedig talán már Jankovich kollekcióiból lettek kiemelve.53 Ebből kiindulva a levéltár szétszóródása legkésőbb a Jankovich-féle vásárlások idején megkezdődött. A pontos ok vagy okok egyelőre nem világosak. 53 Nagy István (1799-1863) tagja volt annak a bizottságnak, amely felügyelte az „első” Jankovich-gyűjtemény Nemzeti Múzeumnak történő eladását 1832-ben, majd 1844- ben ő lett Jankovich teljes vagyonának — köztük az 1832 és 1844 közötti új gyűjteménynek is - a zárgondnoka. Berlász J.: Jankovich Miklós 150., 158. vö. Fraknói V.: Jelentés 226-227. 54 A két oklevél feltevésem szerint a Múzeumi Törzsanyagban keresendő ma is. Legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a 49. jegyzetben felsorolt három oklevél között vannak. 55 Csánki II. 733., 755., 760., 776., 783., 790., 807. 56 Például a pederi Bornemissza, a kisunyani Bors, a Herényi, a kisunyani Kun, a Molnári, a Nádasdi, és a hermáni Rátold családok esetében. (Csánki II. 815., 826., 834., 837-838., 846.) 5? Csak online elérhető, összeállítóját, összeállításának idejét nem ismerem. A DF-jelzetekből kiindulva biztosan 1982 után készült, https://www.arcanum.com/hu/online-ki- A számok viszont meglehetősen beszédesek. Ha végigforgatjuk a levéltár középkori anyagát mind Hajnóczy másolataiban, mind pedig a Múzeum levéltárába került iratokban, azt látjuk, hogy a múzeumi anyagban negyvenkét oklevél volt, amelyből, mint bemutattam, ma is azonosítható negyven.54 Az átírásokat is beleszámítva ez nyolcvan okiratot jelent. Az 1787 és 1885 között a családtól elkerült, de más gyűjteményekben máig fennmaradt diplomák száma nyolc, amelyek azonban a transsumptumokkal és tartalmi átírásokkal együtt valójában harminc forrásszöveget rejtenek. Az 1787 óta eltűnt oklevelek száma harmincnégy - ez az átiratokkal együtt ötvenöt diplomát jelent. Akár a fizikai formájukban ránk maradt példányokkal, akár a bennünk foglalt átiratokkal számolunk, mindkét esetben ugyanazt a képet kapjuk: a családi levéltár középkori okleveleinek több mint a fele vagy eltűnt, vagy más gyűjteménybe (levéltárba, műgyűjtők kollekcióiba) került az elmúlt két és fél évszázad folyamán. A lappangó és csak Hajnóczy másolataiból ismert oklevelek sorsáról egyetlen adatot találtam, némiképp váratlan helyen: Csánki Dezső említett történeti földrajzi művében. Utaltam már rá, hogy a levéltár iratait kizárólag Vas megye települései esetében használta fel, mégpedig Apátfölde, Hermán, Kádár, Mindszent, Pecöl, Salamon és Vajdafalva birtokoknál.55 Ezeket még kiegészíti néhány említés a megyében birtokos családokkal kapcsolatban is.56 Az oklevelekre vagy „Zarka es. It. ” vagy „Peczöli Zarka es. It. ” megnevezésekkel utalt. Csánki munkájához utóbb, már a Diplomatikai Fényképgyűjtemény létrehozását követően készült egy konkordancia-jellegű forrásmutató.57 Ebben a Zarka család levéltá
