Mikó Gábor: Egy levéltár régmúltja. A Zarka család középkori okiratai - Subsidia ad historiam medii aevi Hungáriáé inquirendam 15. (Budapest, 2023)
A levéltár története 1787-től napjainkig
20 Egy levéltár régmúltja rával kapcsolatban az alábbi megjegyzés áll: „Beolvasztva a Nemzeti Múzeum Törzsanyagába. Oklevelek a régi jelzet alapján visszakereshetőek”. Mivel a Vas megyét is magában foglaló második kötet 1894-ben jelent meg, a család pedig 1885-ben adta be az okleveleit a Múzeumba, egyértelműnek tűnik, hogy Csánki ezt az anyagot használta. Ha azonban egyesével ellenőrizzük Csánki adatait, egészen más képet kapunk. A számos említés mögött mindössze öt konkrét oklevél rejtőzik. Ezek között ráadásul csupán egyetlen olyan van, amelyik valóban visszakereshető a Múzeumi Törzsanyagban.58 Három másiknak ugyanott semmi nyoma nincs, szövegük azonban megvan Hajnóczy másolatai között.59 Végezetül egy 1467. évi oklevélre, amely többek között a kapornaki konvent pecöli birtoklásáról is szólt,60 sehol nem tudtam ráakadni. A személyesen Csánki által készített, 1894-es forrásmutató a Zarka-levéltárral kapcsolatban egyáltalán nem is ír a Múzeum levéltáráról. Ellenkezőleg, csupán „Zarka Miklós oklevelei” szerepelnek, amelyek ismeretéért Pettkó Bélának mond köszönetét.61 (Ez természetesen annak kérdését is felveti, hogy vajon eredetiben vagy csak másolatban fért hozzá az iratokhoz, erre válaszolni azonban nem tudok, de nem is különösebben lényeges.) Sokkal fontosabb, hogy a család egyes oklevelei 1885-ben és 1886-ban biztosan nem kerültek be a Nemzeti Múzeumba, mégpedig azért nem, mert már nem Zarka Krisztina tulajdonában voltak. advanyok/Csanki-csanki-dezso-magyarorszag-tortenelmi-foldrajza-a-hunyadiak-koraban-l/forrasjegyzek-9C14/ (A letöltés ideje: 2023. júl. 3.) 58 Bátori István országbíró i486, nov. 24-én kiadott okleveléről van szó. Lásd az Oklevéltárban, 106. sz. alatt. (DL 46053.) - Csánki azonban bizonyára nem ezt a példányt használta, hanem feltehetően ennek egy másolatát, a múzeumi Zarka-anyagra ugyanis a köteteiben nem hivatkozik. A levéltárra utaló adatait lásd a továbbiakban. 59 Lásd Oklevéltár 56., 87. és 125. sz. 6o Csánki II. 783., 830. 61 Csánki IL vu. A Hajnóczy által 1787-ben még egységesen látott levéltár tehát a 19. század folyamán több lépésben szakadt szét. A Jankovich Miklóshoz és Nagy Istvánhoz került oklevelek arra utalnak, hogy egyes példányokat - feltehetően pénzért - valamelyik családtag eladhatott. Ugyanez történt 1885—1886-ban is. Másfelől valamilyen, előttem közelebbről nem ismert birtokosztály során az 1787-ben még egybetartozó iratokat a családtagok bizonyára valamiképpen felosztották. Ennek során jöhetett létre az az utóbb Csánkinál „Zarka Miklós oklevelei” névvel illetett iratcsoport, amely nem került a Múzeumba, és utóbb, valószínűleg
