C. Tóth Norbert - Németh Péter: Várjobbágyokból nemesek. A Megyeriek és Rádiak küzdelme a nemesi létért (Függelékül a Megyery család oklevelei és egykori levéltáruk jegyzéke) - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 14. (Budapest, 2023)
Az eskütársak - Kik, honnan és hányán jöttek?
94 Várjobbágyokból nemesek nek mondható. Az északon határos Zemplén megye 25 faluval és 39 fővel volt képviselve, akik jobbára Zemplén megye déli részéből, annak is a bodrogközi részéről érkeztek, és akár ismerhették is a Megyerieket. Szabolcs délkeletről Szatmár megyével érintkezett. A megye 23 falujából összesen 45-en jöttek. A számuk arra utal, hogy ez a megye tette lehetővé az érintkezést Erdéllyel, a Szamos folyón Désről lecsorgó, sóval rakott bárkák fontosak voltak a zömmel állattenyésztésből élő lakosság részére. Délen Biharral és Békéssel érintkezett a megye. Meglepőek azonban a számok: Biharból négy faluból hét személy, Békésből pedig csupán két faluból három személy volt az, aki érdemesnek látta a Megyerieket meglátogatni. Ez a jelenség a szatmárinak éppen az ellenkezője: ekkor még nem volt fontos a Váradra vezető út, maga a megye is azzal „büszkélkedhetett”, hogy a 14-15. században az inkább Bereghez húzó Eszenyiek remetesége mellett sem női, sem férfi szerzetesház nem volt a területén. A meglepetést Ung megye „hozta”: 16 faluból 23-an jöttek a Megyeriek melletti kiállásra, a szolidaritás középkori formájának, a tanúsításnak eleget téve. Mellettük még az Abaúj megyéből érkezettek száma — hat faluból hét személy — tekinthető jelentősnek. Mélyebb analízis kellene ahhoz, hogy részleteiben is bemutathassuk, hogy kik voltak azok Szabolcsból és Szatmárból, akiket - látszólag - a per hidegen hagyott, illetve akik nem jöttek el. Ilyenek pl. Szabolcsban a Jákóiakkal rokon Bagdai nemesek. Vagy Szatmárból ott voltak a Sámeliek, de akikből kiváltak, a Zsarolyániak otthon maradtak. Vajon miért? Ezután következnek azok, akikről elképzelni sem tudjuk, hogyan szerezhettek hírt az eseményről, az eskütételről. A Közép-Szolnok megyéből érkezett 27 ember (11 faluból) bizonyos, hogy szatmári rokonságuk, kapcsolatuk révén ismerték meg a körülményeket és kerekedtek fel, mint ahogy szabolcsiak is jelen voltak Orbó (Közép-Szolnok m.) birtokperének eskütételén. Ám aTordából érkezett Pagocs(a)iákhoz hogyan jutott el a hír? Onnan nem is kis elszántság kellett a Meszesen átjutni, hogy bizonyságot tegyenek a távoli Megyeren és Rádon. Hát még azoknak, akik Kévéből, Krassóból érkeztek! Át kellett kelniük a Temesen, Maroson, Körösön, Berettyón, érinteniük kellett Aradot, Váradot, Debrecent, míg a Rétköz peremén található célt el nem érték. Ráadásul az egyik személy, Omori László korábban Visegrádon fogságban volt, okát nem tudjuk, de valamiért fontos ember lehetett, mert a király figyelmét felkeltette. Nem akárki volt: még a történetíró, Tótselymesi Apród János küküllei főesperessel is volt kapcsolata. Kinek a révén került Vasmegyerre/Rádra? A Csaholyiak embere volt? Valószínűnek tartom, hogy útjuk során a Zaránd megyei Zerinden is megszálltak, s ekkor vették rá Zerindi Pétert e kalandos útra. Vagy mégsem?
