C. Tóth Norbert: A pozsonyi társaskáptalan archontológiája / Archontológia Prešpurskej kolegiátnej kapituly 1204–1462 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 12. (Budapest, 2020)
BEVEZETÉS - A pozsonyi prépostsági templom védöszentje
16 A POZSONYI TÁRSASKÁPTALAN ARCHONTOLÓGIÁJA zsonyi Szent Üdvözítő-egyházat felkeresőknek tizenkét napi búcsút engedélyeznek.50 1323-ban Tamás, mint a Szent Üdvözítő-egyház őrkanonokja íratott át okleveleket a királlyal.51 Az első olyan írásos adatunk, amelyben a védőszent már Szent Márton püspök, 1326-ból ismert. Ez év nyarán a pozsonyi bíró vagy megbízottja Rómában járt és ha már ott volt, kieszközölt negyven napi búcsút azok részére, akik az oklevélben felsorolt ünnepeken felkeresik a pozsonyi Szent Márton-egyházat.52 Szűk másfél évtized múlva, 1339-ben ismét búcsúengedélyt kapott a pozsonyi egyház, ezúttal azonban Avignonban állították ki a híveknek negyven napi búcsút engedélyező okiratot. A templom védőszentjének meghatározása azonban igen zavarba ejtően sikerült: a kegyes cselekedetekre a pozsonyi Szent Üdvözítő tiszteletére szentelt Szent Márton-egyházban kellett sort keríteni.53 50 „ecclesiam Sancti Salvatoris de Posonio in confinio regni positam” - MES II. 726. (Anjou IV. 350. sz.). 51 „Thomas custos ecclesie Sancti Salvatoris de Posonio” - MES III. 24. (Anjou VII. 133. sz.). 52 „ad ecclesiam Sancti Martini episcopi in Prespurga, Strigoniensis diocesis” - MES III. 79. (Anjou X. 259. sz.), vö. Mező: Patrociniumok 267. 53 „ut ecclesia Sancti Martini in Posonio in honore Sancti Salvatoris confecta, Strigoniensis diocesis” - MES III. 365. (Anjou XXIII. 188. sz.). 54 Az adatokat nem sorolom fel: MES III. 421 459. 55 „Ego, magister Thomas, canonicus ecclesie Sancti Martini in Posonio et plebanus de Pispuky” - MES III. 506. (Anjou XXVII. 432. sz.). 56 „premisse promotionis fabrice Sancti / domini Salvatoris ecclesie supradicte” - DF 238711. (Anjou XXIX. 830. sz.) és DF 273020. (Anjou XXIX. 831. sz.). 57 „in Sancti Salvatoris alias dicti Sancti Martini in Pozonio” - Mon. Vat. Slov. II/ 1. 91. sz. (Anjou XXIX. 27. sz.). 58 „ecclesie Sancti Salvatoris in Posonio” - DF 238717. (Anjou XXXI. 972. sz.). 59 „in prepositura ecclesie Sancti Salvatoris alias Sancti Martini in Posonio collegiata, Strigoniensis dyocesis” - MES III. 662. (Anjou XXXII. 197. sz.). 60 „ecclesia Sancti Salvatoris de Posonio” - MES III. 686. (Anjou XXXIII. 489. sz.). 61 „ecclesie Sancti Salvatoris de Posonio” - MES III. 694. (Anjou XXXIII. 591-593. sz.), vö. C. Tóth-Lakatos-Mikó: Pozsonyi viszály 167-168. 62 „ecclesie Sancti Salvatoris alias Sancti Martini ” - DF 273039. (Anjou XXXVIII. 9. sz.), DF 273026. (Anjou XXXVIII. 355. sz.). Az 1340-es évtizedben adataink szaporodásával jobban nyomon követhető a templom védőszentjének „kiléte”: az 1342. március 14-én, a kanonoki helyek betöltése ügyében zajló szentszéki perben átírt 1311 és 1342 között keletkezett tucatnyi oklevél és közjegyzői irat mindegyikében a Szent Üdvözítő titulussal találkozunk.54 A következő évben, Tamás pozsonyi kanonok, püspöki plébános végrendeletében azonban az egyház védőszentjeként Szent Márton nevével találkozunk.55 Két év múlva, 1345-ben a Pozsonyban kelt oklevelekben a Szent Üdvözítő tiszteletére szentelt,56 míg a pápai Kúriában kelt kiadványban a Szent Üdvözítő- másképp Szent Márton-egyházzal találkozunk.57 1346-ból nincsen adatunk, de a következő évekből ismét van: 1347-ben Szent Üdvözítő,58 1348-ban Szent Üdvözítő másképp Szent Márton,59 míg 1349-ben az esztergomi érsek búcsúengedélyében60 és a király parancsleveleiben61 ismét a Szent Üdvözítő védőszentről hallunk. Pár év szünet után, 1354-ből újra kettős patrociniummal találkozunk,62 míg 1355-ben Miklós esztergomi érsek szeptember eleji oklevelében a „régi”,63
