C. Tóth Norbert: A pozsonyi társaskáptalan archontológiája / Archontológia Prešpurskej kolegiátnej kapituly 1204–1462 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 12. (Budapest, 2020)
BEVEZETÉS - A pozsonyi prépostsági templom védöszentje
Bevezetés 15 pedig a „Sigillum ecclesie Salvatoris Posoniensis ” szöveg olvasható.41 Takács Imre megállapítása szerint a pecsétnyomó köriratának betüformái (majuszkula) és ábrázolása alapján mindenképpen a 12. század második felében készülhetett.42 41 Takács: Káptalani és konventi pecsétek 79-80., képe: XXII. tábla 1., Ortvay: Pozsony I. 190., Šedivý: Schriftkultur 60. 42 Takács: Káptalani és konventi pecsétek 20-21., vö. még Šedivý: Schriftkultur 61. 43 Reg. Arp. 3065. sz. (DF 227737.). 44 Reg. Arp. 3763. sz. (DF 227749., ecclesie Sancti Salvatoris de Posonio). 45 „ecclesie Sancti Salvatoris de Posonio, sub cuius cymiterio pater meus, comes Petrus et alii progenitores mei requiescunt, quia et ego etiam ibi elegi et exnunc eligo sepulturam” - MES II. 283. - Ortvay Tivadar az oklevél információit sajátosan értelmezve kijelentette, hogy „az adat csak azt mondja, hogy a Csukárok a Sz. Márton-egyház patronusai voltak, s nem a prépostságéi s ezt úgy érthetjük, hogy a Csukárok földi javakat juttattak a Sz. Márton-egyháznak, amint az valósággal történt is.” - Ortvay: Pozsony I. 164. (Sem ebben, sem pedig az ehhez kapcsolódó többi oklevélben szó sincsen a Szent Márton-egyházról, mindegyik a Szent Üdvözítő-egyházról beszél - vö. Ortvay: Pozsony I. 165-166.). 46 Anjou II. 88. sz. (MES II. 566.), vö. Weisz: Királyketteje és ispán harmada 316. 47 „ecclesie nostre prepositalis Sancti Salvatoris in civitate Posoniensi” - DF 241334. (Anjou II. 123. sz.). 48 „pro fossatis et muris nostre civitatis faciendis quendam locum ad prepositum Posoniensem pertinentem, situm et positum iuxta ecclesiam Sancti Salvatoris, quo muri et fossata nostre civitatis predicte facta ad presens existunt” - MES II. 643. (Anjou III. 88. sz.). 49 „aream coniunctam domui prepositali, in qua dictus prepositus habitat in presenti, ad nos pertinentem, cuius quidem aree confines tales sunt, ex una parte domus prepositalis, cui coniungitur ipsa area, ex alia parte domus domini lacobi plebani Posoniensis, cui etiam coniungitur, ex alia vero parte ecclesia Sancti Salvatoris, a qua predicta area quadam via media publica separatur” - MES II. 644. (Anjou III. 88. sz.). - Vö. Ortvay: Pozsony utcái és terei 213. Az első okleveles emlékünk a pozsonyi egyház védőszentjéről 1280-ból ismert, amikor IV. László király a pozsonyi Szent Üdvözítő-egyháznak (ecclesie Sancti Salvatoris de Posonio) adományozta a pozsonyi vártól elcsatolt Szilincs nevű földet.43 Ugyanígy szerepel III. András király 1291. évi oklevelében,44 illetve a híres, Péter fia, János által szintén ebben az évben tett magánadományban: e szerint a pozsonyi várjobbágy tekintettel arra, hogy apja és más felmenői is a pozsonyi Szent Üdvözítő-egyház temetőjében vannak eltemetve és maga is oda szeretne temetkezni, a saját és szülei lelki üdvéért a megyebeli Temye (későbbi nevén Csukárd/Csukária) birtokát adja nekik.45 A 14. század eleji trónharcok közepette, 1306-ban Tamás esztergomi érsek gondoskodott a háború következményeként szegénységtől sújtott Szent Üdvözítő-egyház számára jövedelemről.46 A következő évből egy oltár alapítása kapcsán említik az egyház védőszentjét.47 Alig öt évvel később, 1311-ben a város rendezte bizonyos ügyeit a káptalan felé, ezúttal azonban nem annyira a templom védőszentjének neve az érdekes (az a megszokott módon Szent Üdvözítő), hanem a templom városon belüli elhelyezkedésére vonatkozó rendkívül fontos adatok: a prépost ugyanis korábban átadott a városnak árkok és falak készítésére egy helyet, amely a templom mellett van és ahol azok jelenleg is állnak,48 s mivel akkor nem kaptak viszonzásul semmit, most Fülöp prépost kérésére a város átad egy olyan területet, amelynek egyik vége a prépost, másik vége pedig Jakab pozsonyi plébános házával határos, és a Szent Üdvözítő-egyháztól egy közút választja el.49 Következő adatunk új fent öt évvel későbbi: 1316-ban az esztergomi érsek, valamint a nyitrai és győri püspökök az oklevélben meghatározott szentek ünnepnapjain a po
