C. Tóth Norbert: A pozsonyi társaskáptalan archontológiája / Archontológia Prešpurskej kolegiátnej kapituly 1204–1462 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 12. (Budapest, 2020)
BEVEZETÉS - Egy kis historiográfia
Egy kis historiográfia A pozsonyi társaskáptalan történetével és testületének összetételével az utóbbi két évszázadban mintegy tucatnyian foglalkoztak. Az első tudományosan értékelhető, forrásokkal is alátámasztott munkát 1848-ban jelentette meg az akkori pozsonyi prépost, Pogány Adalbert.1 A kötet második kiadása 1855-ben látott napvilágot.2 Az egyház története mellett Pogány nagy gondot fordított a társaskáptalan vezetőinek összeállítására is és - talán meglepő módon, de középkori adatai tekintetében - a mai kutatások alapján is szinte hibátlannak minősülő archontológiát készített.3 1 A szerző azonosítására lásd Szinnyei: Magyar írók X. 1302. 2 Pogány: Praepositura et praepositi. 3 Uo. 31-36. 4 Szinnyei: Magyar írók XI. 1008-1010. 5 Rimely: Capitulum ecclesiae Posoniensis. 6 Knauz: Pozsonyi prépostság. 7 Ortvay: Pozsony I. 380-384. 8 Ortvay: Pozsony III. 197-292. 9 Ezt jól példázzák más tudományterületek munkái, amelyek kénytelen-kelletlen csak ezeket a munkákat tudták használni (s jutottak ezáltal téves következtetésekre). 10 Mályusz: Egyházi társadalom (a 2. kiadás 2007-ben jelent meg). - A kötet megjelenésére és hatására részletesen lásd C. Tóth: A „mályuszi modell”, különösen 24-28. Alig harminc évvel később, 1880-ban adta ki az előbb pozsonyi kanonok, majd plébános, Rimely Károly4 forrásokra utaló jegyzettel igen gyéren ellátott kötetét a társaskáptalan történetéről, kápolnáiról, oltárairól, illetve közölte az általa fontosnak ítélt oklevelek szövegét, valamint a kezdetektől a saját koráig a prépostok és kanonokok listáját.5 A munka olyan botrányosra sikeredett, hogy még abban és az azt követő évben Knauz Nándor terjedelmes cikkekben javította, egészítette ki és cáfolta - sajnos csak az 1330-as évekig - Rimely adatait,6 amivel gyakorlatilag el is helyezte a munkát a történetírás horizontján. A századfordulón jelent meg Ortvay Tivadar sok kötetes munkája Pozsony város középkori történetéről, s ebben értelemszerűen több fejezetet is a káptalannak szentelt (leginkább Knauz munkáit részesítve előnyben). A testület Árpád-kori tagjait adattári jelleggel,7 az 1301 és 1526 közötti években javadalmat viselteket viszont folytatólagosan, évrendezve közölte.8 Amíg előbbi, prépostokat felsoroló része jól használható, addig a kanonokokat tartalmazó részben rengeteg elírás, tévesztés található. A későbbi korszakra vonatkozó kötet adatai kellő körültekintéssel, főleg, ha az adat visszakereshető, felhasználhatók. A pozsonyi kanonokok meglehetősen hiányos, illetve időközben jócskán elavult adattárai évtizedeken keresztül használatban maradtak.9 Az egyháztörténet írás a politikai enyhülésnek is köszönhető fellendülésével, valamint ezzel párhuzamosan a Magyar Országos Levéltár Adatbázisának bővülésével és kutathatóságának növekedésével az 1980-as évek elejére érett meg a helyzet arra, hogy érdemben lehessen változtatni e helyzeten. Mályusz Elemér 1971-ben, a középkori magyar egyházi társadalomról10 megjelent munkájától inspirálva Köblös József előbb a győri székes-, továbbá a budai, fehérvári és pozsonyi társaskáptalanok 1458 és 1526 közötti archontológiáját készítette
