C. Tóth Norbert: A kalocsa-bácsi főegyházmegye káptalanjainak középkori archontológiája - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 15. - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 11. (Kalocsa, 2019)
A FÖEGYHÁZMEGYE KÁPTALANJAI - Összegzés
24 A FŐEGYHÁZMEGYE KÁPTALANJAI de azt - a többi káptalanéhoz hasonlóan - közvetett módon, az adattárban szereplő kanonokok méltóságviselési időszakának segítségével meg lehet határozni. Ennek metódusát lásd az előző káptalanoknál leírva. A kanonokok lehetséges számát négy időszakban vizsgáltam meg (lásd a 4. táblázatot). A 14. században első harmadában a káptalan létszáma nem haladta meg az öt főt, illetve mindössze egyetlen évből, 1337-ből ismert név szerint ennyi kanonok (ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az oszloposkanonokon túl nem találni a forrásokban több kanonokot). A század utolsó harmadában a teljes létszám elérte a hét főt, míg a kimutatható személyek száma több évben is öt, illetve egy évben (1376) hat fő volt. Az 1450-es évtizedben - minden bizonnyal a forrásszám bővülésének köszönhetően - a teljes létszám kilenc és tizenkét fő között ingadozott, míg a név szerint ismert kanonok száma hét és tizenkét fő között mozgott: 1458-ból majdnem a teljes testület tagságát ismerjük. A 15. század utolsó negyedének elején, az 1479 és 1483 közötti időszakban a titeli társaskáptalan létszáma megint jól dokumentálható: ezen öt évben a teljes létszám tíz és tizenhárom, a név szerint ismert kanonokok száma pedig nyolc és tizenegy fő között változott. 1482-ben az olvasó- és az őrkanonokon kívül tizenegy személy azonosítható. A négy vizsgált időszak alapján a testület létszáma, amennyiben minden stallumot betöltötték, valószínűleg elérte a tizenhárom főt. A társaskáptalan létszáma alapján a jelentősebbek közé tartozhatott, gyakorlatilag azonos nagyságú volt az aradival61 és a vasvárival,62 illetve a pozsonyival, ahol a préposton kívül tizennégy kanonoki hely volt.63 61 Kovács I.: Aradi prépostság 125. 62 Horváth T.: Vasvári káptalan 104. 63 C. Tóth N.: Pozsonyi társaskáptalan 108.; C. Tóth N.-Lakatos B.-Mikó G.: Pozsonyi viszály 42.; Köblös J.: Egyházi középréteg 16. Összegzés A kalocsai egyházmegyében működő két-két székes- és társaskáptalanban az 1350-es évekig kb. 47 kanonoki hely lehetett. A 15. század második felében, a háji társaskápta lan eljelentéktelenedésével (amivel a létszám öt fővel csökkent), illetve a bácsi kispréposti cím megjelenésével (amikor a létszám két fővel növekedett) a kanonoki stallumok száma már csak 44 fő környékén mozoghatott. A négy káptalan gyakorlatilag azonos időpontban, a 12. század végén kezdte meg, majd ugyanakkor, 1526 nyarán fejezte be működését. Természetesen mindegyik esetében a török hódítás játszotta a főszerepet. Hiteleshelyi tevékenységet különböző időpontoktól kezdve valamennyi káptalan végzett, ám amíg a bácsi, kalocsai és titeli intézmények török általi elfoglalásukig adtak ki közhitelű okleveleket, addig a háji társaskáptalan már korábban, 1351-1353-ban befejezte ezirányú tevékenységét. Ez valószínűleg a testület alacsony létszáma miatt - ennek legfőbb oka a jövedelmeinek elégtelensége lehetett - következett be, aminek eredményeképpen megvonták tőle a közhitelű oklevelek kiadásának a jogát.
