C. Tóth Norbert: A kalocsa-bácsi főegyházmegye káptalanjainak középkori archontológiája - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 15. - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 11. (Kalocsa, 2019)
A FÖEGYHÁZMEGYE KÁPTALANJAI - A kalocsai székeskáptalan
18 A FŐEGYHÁZMEGYE KÁPTALANJAI egyes időszakokat igyekeztem úgy megválasztani, hogy lehetőleg forrásokkal bőségesen alátámasztható ábrákat készíthessek, ezért a korai időszakban, azaz a 13. században, valamint a Zsigmond-korban kanonoki stallumot viselő személyek számáról nem készítettem grafikont. Mindezek után, ha rátérünk a négy időszak jellemzésére, akkor következő megállapításokat tehetjük: a kanonoki létszám több alkalommal is elérte a tizenhárom (1331, 1474, 1477), a tizennégy (1337, 1456, 1478, 1518, 1521, 1523-1524), illetve a tizenöt (1332-1333, 1335-1336, 1476, 1522) főt, és mint látható, a testület létszámát e téren nem befolyásolta a kispréposti méltóság léte. Ugyanakkor jelzésértékű, hogy 1334-ben a káptalanban - adataink alapján legalább - tizenhat kanonoki hely volt (ebből tizennégy volt betöltve), míg a kispréposti javadalom megjelenését követően ez szám tovább növekedett. 1519-ben tizenhét (ebből tizenöt személy neve ismert), míg 1520-ból tizennyolc kanonokot találtam. Ez utóbbi évben a jelek szerint a teljes székeskáptalani testület név szerint is előttünk áll. Adataink alapján tehát annyi biztosan állítható, hogy a 15. század közepéig a bácsi székeskáptalant legalább tizenhat, míg utána valószínűleg tizennyolc kanonok alkotta.25 E létszám alapján a magyar székeskáptalanok középmezőnyének alsó részébe tartozott.26 25 A korábbi szakirodalom tizenkét kanonokkal számolt (Mályusz E.: Egyházi társadalom 114.; Préposti arch. 1387-1437. 22.). 26 Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 49-51. 27 Györffy II. 430. 28 Reg. Arp. 209. sz. 29 Theiner I. 125. 30 DL 755. (Wenzel VIII. 356.). 31 A hiteleshelyi működésére lásd Udvardy J.: Kalocsai főszékeskáptalan 32-39., az oklevelei: 113-146. 32 1359. II. 14. (Zichy okit. III. 143., DL 87344.). A kalocsai székeskáptalan A kalocsai - nagyobb - egyházat Szent Pál tiszteletére szentelték.27 A székeskáptalani testület a 12. század végére már biztosan létrejött, 1203-ban ugyanis említik prépostját,28 1233-ban pedig valamennyi oszloposkanonok tanúskodott érsekük rendelkezésénél.29 A káptalan a hiteleshelyi működését a 13. század utolsó harmadában kezdte meg, az első oklevele az 1271. évből maradt ránk.30 A közhitelű tevékenységének csakúgy, mint a bácsi káptalan esetében, az 1526. augusztus 29-i mohácsi vereség és az azt követő török hadjáratok vetettek véget,31 noha néhány méltóságviselőjével egészen az 1530-as évekig találkozunk a forrásokban. A testületet a préposton kívül három oszloposkanonok, az olvasó-, az éneklő- és az őrkanonok, továbbá két főesperes, a székesegyházi - egy alkalommal sárközi néven említve32 - és a bodrogi alkotta. A káptalan gazdasági tisztségviselőjének, a dékánnak személyére az utolsó adatunk 1310-ből származik, s mivel a későbbiekben sem említették soha a tisztséget, így nagy valószínűséggel megszűnt a hivatala és valamelyik másik kanonok vette át szerepét. A kalocsai szentszéki bíróság élén az 1320-as években mutatható ki először az érsek nevében és helyett eljáró vikárius (vicarius in spiritualibus generalis), a meglehetősen
