C. Tóth Norbert: A kalocsa-bácsi főegyházmegye káptalanjainak középkori archontológiája - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 15. - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 11. (Kalocsa, 2019)
A FÖEGYHÁZMEGYE KÁPTALANJAI - A kalocsai székeskáptalan
A FŐEGYHÁZMEGYE KÁPTALANJAI 19 hiányos névsoruk azonban csak mintegy száz évvel későbbről, az 1420-as évektől áll rendelkezésünkre. A vikáriusi tisztséget viselő személyek egy-két kivételtől eltekintve a méltóságviselő kanonokok közül kerültek ki. Egyetemi végzettsége alig néhányuknak volt.33 33 Lásd a vikáriusoknál! 34 A háji prépostokat, amíg valószínűsíthető bodrogi főesperességük is (1370-es évek vége), a kalocsai káptalan tagjai között vettem fel. 35 Ennek metódusára lásd C. Tóth N.: Pozsonyi társaskáptalan 104-108. 36 A korábbi szakirodalom tíz kanonokkal számolt (Winkler P: Kalocsai és bácsi 9.; Mályusz E.: Egyházi társadalom 112.; Préposti arch. 1387-1437. 49.). 37 C. Tóth N.- Ternovácz B.: Székeskáptalanok. 38 C. Tóth N.: Nyitrai székeskáptalan. A kalocsai székeskáptalan létszámára sincsenek konkrét adataink, de az - a bácsi káptalanéhoz hasonlóan - közvetett módon, az adattárban szereplő kanonokok javadalomviselési időszakának segítségével meghatározható. Az eredményt ugyanúgy grafikonokon ábrázoltam: a „teljes létszám” alatt az a létszám jelenik meg, amikor betöltöttnek tekintettem a préposti, a három oszloposkanonoki méltóságot, valamint a két főesperesi hivatalt34 - ez összesen hat fő -, továbbá hozzáadtam a kimutatható egyszerű kanonokok számát. A „kimutatható kanonokok száma” értelemszerűen csak azokat a személyeket foglalja magába, akik ténylegesen is adatolhatók a vonatkozó időszakban.35 (Ahol a vonalak „fedik”, illetve érintik egymást, a két kategóriában lévő számok megegyeznek.) Mindezek figyelembevételével négy időszakban vizsgáltam meg a kanonoki létszámot (lásd a 2. táblázatot). Az 1330 és 1341 közötti időszakban átlagosan hat fő mutatható ki, de az évtized végén, illetve a következő elején a szerencsésen alakuló forrás viszony ok segítségével a káptalan teljes létszáma adatolhatóan elérte a nyolc főt. A következő vizsgált időszakban, 1352 és 1363 között a testület létszáma hét és tíz, a kimutatható kanonokok száma pedig három és tíz fő között mozgott, de 1360-ban mindkettő elérte a tíz főt. A Zsigmond-kor második felében, 1421 és 1432 között a káptalan teljes létszáma tíz főben állandósult, amelyet négy évben a névszerint ismert kanonokok száma is elért. Sőt, 1426-ban a káptalan létszáma biztosan legalább tizenegy fő volt, ámde közülük egyedül az éneklőkanonok nevét nem ismerjük. Az 1512 és 1523 közötti időszakban sem változott lényegesen a helyzet: a teljes létszám ekkor is nyolc és tizenegy fő között mozgott, míg a név szerint is kimutatható kanonok száma öt és nyolc fő között ingadozott. A fentebb elsorolt és a grafikonon ábrázolt adatok alapján nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a kalocsai székeskáptalanban tizenkét stallum volt a középkorban.36 E kanonoki létszámmal a magyarországi székeskáptalanok között a legkisebbek közé tartozhatott, valószínűleg a boszniaival37 és a nyitraival38 lehetett egy szinten. Az egyházmegye két központjában működő székeskáptalanok közül tehát egyértelműen a bácsi létszáma volt a nagyobb, a 15. század közepéig valószínűleg tizenhat, utána tizennyolc kanonok foglalt benne helyet. A kalocsaiban - mint láttuk - ennél egyharmaddal kevesebb stallum mutatható ki: itt tizenkét fő alkotta a testületet. A két székeskáptalan tehát önmagában, de együttesen sem tartozott a jelentősebb székeskáptalanok közé: ha a két intézmény kanonoki helyeit (30 fő) hasonlítjuk össze a többi magyarországi káptalan létszámával, az még így is bőven alatta marad az esztergomi
