C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.5. A tizedper 1451–1465 közötti időszakában kibocsátott szentszéki iratok tanúi
A tizedper 1451-1465 közötti időszakában kibocsátott szentszéki iratok tanúi 71 között fordul elő, amikor az aléneklői tisztséget is viselte.288 Minden bizonnyal vele azonos az a Márton presbiter, aki 1456-ban mint Asszonyfalvi Ostfi Miklós nagyprépost káplánja tűnik fel egy tanúsorban (10. sz.), illetve még egy alkalommal 1459-ben szerepel, de ekkor a jegyző összekeverte a keresztnevét Tornai Györgyével — aki 1458-ban egyébként kétszer is (17-18. sz.) tanúskodott — és Tornait Márton, Madarasit pedig György keresztnévvel illette (21. sz.). A tanúk „honos" helyein végigtekintve egyetlen intézmény nevével nem találkozunk: az esztergomi székeskáptalan kanonokjai és méltóságviselői — az egyedüli szenttamási prépostot leszámítva — indokolt módon, mint peres felek egyszer sem fordulnak elő a tanúsorokban. Egyvalamit, habár minden bizonnyal érdekes következtetéseket lehetett volna levonni belőle, nem tudtam megvizsgálni. Az oklevelek tanúsorában felsoroltaknál ugyan gyakran megjelölték, hogy az illető személy melyik egyházmegyéből származik (vagy éppen melyikben szentelték fel), sajnos azonban e gyakorlatukban közel sem voltak következetesek az írnokok. Mindenesetre azon esetek alapján, amikor feltüntették az egyházmegyét, óvatosan két következtetést tehettem: egyfelől a Magyar Királyság területén lévő egyházmegyék közül mindössze kettő, a Csanádi és szerémi nem képviseltette magát. Másfelől, noha mint említettem, adataink nem reprezentálják a teljes sokaságot, annyi megállapítható volt, az esztergomi egyházmegye mellett két másik, a pécsi és a veszprémi egyházmegyéből érkezők száma emelkedik ki. Az előbbit magyarázza, hogy az ellenfél pécsváradi konvent ennek az egyházmegyének a területén feküdt. Az utóbbira pedig elégséges magyarázattal szolgálhat az, hogy a budai keltezésű oklevelek, noha az egyházi intézmények — például a budavári Mária Magdolna-egyház (3-4. sz.),289 a budafelhévízi prépostság (11. sz.)290 — az esztergomi érsek joghatósága alá tartoztak,291 a terület egyházi beosztása miatt azonban a veszprémi püspökség területén — lásd például a budai vár esetét (5-6., 12. sz.)292 — feküdtek. A fejezet végén még egy dolgot kell hangsúlyoznom: a közjegyzői oklevelek tanúsorában szereplő személyek kilétében és szereplési gyakoriságában senki ne keressen mindig minden körülmények között érvényesülő logikát/elvet. Az oklevelekben feltűnő világiak és egyháziak nem valami állandó rendszer szerint jelennek meg, így abból messzemenő következtetéseket levonni nem 288 1471. március 14. (DL 17186.) 289 „in ecclesia parochiali Sancte Marie Magdalene de castro Budensi Wesprimiensis dyocesis" 1.5.4. fejezet 3. sz. 290 „in domo habitationis venerabilis viri domini Bartholomei prepositi ecclesie collegiate Sancte Trinitatis suburbii castri Budensis, Wesprimiensis dyocesis, iurisditionis vero spiritualis Strigoniensis, in eodem suburbio habita" - 1.5.4. fejezet 11. sz. — Kiss Gergely munkájában nem foglalkozott a prépostsággal, de azt észrevételezte, hogy neve szerepel az 1464. és 1513. évi pápai bullákban. (Kiss G.: Királyi egyházak 73.) 291 Vő. Kiss G.: Királyi egyházak 91., 99. 292 „in castro Budensi, Wesprimiensis dyocesis, iurisditionis vero spiritualis Strigoniensis" 1.5.4. fejezet 12. sz.
