C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.5. A tizedper 1451–1465 közötti időszakában kibocsátott szentszéki iratok tanúi
70 A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig a honti főesperességet is kormányozta, jelenléte 1462 végéig adatolható Esztergomban.277 A tanúsorokban való megjelenése azért is fontos, mert a sasadi tizedperben az 1450-es évtizedben keletkezett ügyvédvallásokban egyetlen alkalommal sem szerepel a neve.278 Dávodi Dénes pedig a következő évben (1458) már szintén az esztergomi székeskáptalanban tűnik fel, ahol előbb egyszerű kanonok volt, majd éppen a honti főesperességet nyerte el (1465 közepétől mutatható ki).279 Hasonlóan szép pályát futott be Esztergomi István is: 1451 tavaszi félévében iratkozott be a bécsi egyetemre,280 ahol szorgalmasan tanult, mivel egy 1456. február 28-i esztergomi vikáriusi oklevél tanúsorában már a szabad művészetek borostyánkoszorúsi fokozattal szerepel.281 Pár évre rá, rövid időre Váradi Albert vikárius okleveleinek írnoka lett (1459),282 hogy azután mintegy tíz évvel később már a székeskáptalani kanonokok között találjuk.283 (A közben eltelt mintegy tíz évből semmilyen adatom sincs személyére.) Végezetül Nenkei Gergelyről kell még szót ejtenem. 1465. januárjában mint a kánonjog borostyánkoszorúsa szerepel a tanúnévsorban (29. sz.); ugyanezen év végén egy vikáriusi oklevél tanúi között sorolták fel, de csak presbiterségét tüntették fel.284 Ezek után hosszú időre eltűnt az itthoni forrásokból, hogy aztán 1480-ban az egri káptalan tárcafői főespereseinek sorában bukkanjon fel ismét a neve.285 Gergely az eltelt időt nem töltötte tétlenül: elhagyta az országot és külföldre ment tanulni: 1471-ben a bolognai egyetem padját koptatta.286 Azt nem tudjuk, hogy sikerült-e magasabb fokozatot szereznie, mindenesetre korábbi egyetemi fokozatát is csak egyszer, legelső említésekor tüntette fel (1465), később nem. Ugyanakkor adatgyűjtésem alapján óvatosságra kell, hogy intsek mindenkit a tanúnévsorok archontológiai célú felhasználásával kapcsolatban: az oklevelek írnokai nem minden esetben tartották fontosnak feltüntetni az egyes személyek neve mellett javadalmait, így például azt sem, hogy melyik intézményben birtokolnak stallumot. Erre jó példa Budai Tamás, Madarasi Márton és Sóki Damján. Az előbbi, mint láttuk az esztergom-szentgyörgyi társaskáptalanban rendelkezett kanonoksággal. Az utóbbi, Sóki Damján esztergom-szentistváni kano- noksága már 1457-ből adatolt,287 mégis 1458-ban (17. sz.) mint presbiter szerepel. A bácsi egyházmegyéből származó Madarasi Márton 1458-ban stallum nélkül szerepel (17. sz.), később, 1471-ben viszont az esztergomi székeskáptalan tagjai 277 C. Tóth N.: Esztergomi székeskáptalan 1.132/9. sz. 278 C. Tóth N.: Esztergomi székeskáptalan 1.123-127., 1-5. sz. 279 C. Tóth N.: Esztergomi székeskáptalan 1.130/4. sz. 280 Körmendy K.: Studentes 186/74. sz. 281 DL 15030. 282 1459. február 26. (MEV 219.), 1459. július 31. (DF 249286.) 283 A kanonokok között 1469. május 19. (DF 208745.) és 1483. augusztus 29. (DF 236550.) mutatható ki. 284 1465. december 2. (DF 242775.) 285 1480. január 30. (DL 18322.) és 1480. március 23. (DL 75931.), ekkor csak kanonokságát tüntették fel. 286 Kovács R: Studentes 19/116. sz. 287 DF 238095.
