C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.5. A tizedper 1451–1465 közötti időszakában kibocsátott szentszéki iratok tanúi
A tizedper 1451—1465 közötti időszakában kibocsátott szentszéki iratok tanúi 69 egyházban viseltek tisztséget vagy rendelkeztek javadalommal. Rajtuk kívül felvettem azokat a presbitereket is, akiknek neve mellé kitették, hogy esztergomi egyházmegyeiek. (Lásd a 10. táblázatot; a rövidítések feloldása: SzGy = esztergom-szentgyörgyi; Szí = esztergom-szentistváni; SzT = esztergom-szent- tamási; tk. = társaskáptalan; SzM = esztergomi Szent Miklós; SzL = esztergomi Szent Lőrinc; egyh. = egyház.) 10. táblázat. „Az esztergomiak" Intézmény SzGy tk. Szí tk. SzT tk. SzM egyh. SzL egyh. presbiter egyéb OSSZ. Alkalom 8 2 2 2 1 21 6 42 Fő 5 2 2 2 1 16 4 32 Nézzük, kik állnak a számok mögött! Mint látható, a legtöbb tanú a presbiterek közül került ki. Érdemes azonban e csoportot tovább vizsgálnunk, mivel köztük olyanokkal is találkozunk, akik — legalábbis az esztergomi székeskáptalan esetében — a nehezen megfogható karbeli prebendárius címmel, azaz javadalommal rendelkeztek. A 16 presbiter majdnem harmada tartozott közéjük, név szerint Pogrányi Vince, Szentgyörgyi András, Szeredi György, Taszári László és Léli Lukács (10., 15., 21. sz.). Pogrányi Vincéről talán annyit érdemes megjegyeznünk, hogy 1458. január 3-án mint Dénes érsek káplánja (és karbeli javadalmas) tűnik fel.273 Későbbi pályájára azonban nem maradtak adatok. Teszéri László egy évtizeddel később az esztergom-szentistváni kanonokok között tűnik fel.274 A mind az alkalmakat, mind a személyek számát tekintve második legtöbbet szereplő intézményből, az esztergom-szentgyörgyi társaskáptalanból kerültek ki: Budai Tamás négyszer (7-8., 10., 17. sz.),275 míg a többiek — Budai Lőrinc (8. sz.), Budai István (17. sz.), Acskói György (28. sz.) és Pápai Boldizsár (29. sz.) — egyszer-egyszer tanúskodtak. Acskói György neve később is előfordul forrásainkban; ő azon kevesek közé tartozik, akiknek sikerült bejutniuk a székeskáptalanba.276 A másik két társaskáptalanból (és esztergom-városi plébániákról) nagyságrendekkel kevesebb névvel találkozunk, noha egyszer a szenttamási prépost is tanúskodott (26. sz.). Végül, de nem utolsósorban, az egyéb kategóriába soroltakról kell szólnom. E csoportba összesen négyen tartoznak: Gergely milkói püspök (18-19., 22. sz.), Dávodi Dénes (13. sz.) és Esztergomi István (29. sz.), a szabad művészetek, Nenkei Gergely (29. sz.) pedig a kánonjog borostyánkoszorúsa. Gergely milkói címzetes püspök és esztergomi segédpüspök egyúttal az esztergomi székeskáptalanban 273 DF 237992. 274 Kollányi F.: Kanonokok 111. 275 Sőt, 1459-ben ötödször is előfordul (21. sz.), de akkor nem tüntették fel kanonokságát. 276 Esztergomi kanonokként 1465. július 23-a (Balassa 377. sz.) és 1482. október 15-e (DL 102858.) között mutatható ki.
