C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.5. A tizedper 1451–1465 közötti időszakában kibocsátott szentszéki iratok tanúi
64 A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig szeptember 23-án már mint bizonyosan egyházi tanúskodott Esztergomban (19. sz.). E Péter egyébként nagy valószínűséggel azonos a budai káptalanban 1460-tól adatolható Garai Péterrel, de apró problémát jelent, hogy ekkor — jóllehet saját bevallása szerint — még csak 26 éves volt.255 Esztergomi jelenlétét egyébként az is indokolhatta, hogy a pécsváradi monostor megbízottjaként járt el. A következő két személy, akinek tanúskodását különösebben nem kell indokolnunk Monaji Péter és Némái Kolos László esztergomi várnagyok. Először mindketten csak mint „nemesek" szerepelnek: 1458. augusztus 20-án (Némái; 16. sz.) és szeptember 9-én (Monaji; 18. sz.), az oklevelek keltezési helye — az érsek budavári Szent György téren lévő palotája, illetve az esztergomvári Szent György palota — feltételezi, hogy az érsek familiárisaival van dolgunk. Mindezt kétségtelenné teszi, hogy 1463. február 1-jén már az érsek esztergomi várnagyaiként kerülnek elénk az esztergomi vár nagyobb szobájában kiállított iratban (26. sz.). Hasonló a helyzet, jóllehet a közjegyzői oklevelek tanúsora alapján elsőre nem gondolnánk ezt egy másik személy esetében is: 1453. május 4-én egy Gyöm(ö)rői Bálint fia, Péter nevű (8. sz.), majd tíz év múlva, 1463. február 1-jén egy Zalai Péter nevű esztergomi várnagy (26. sz.) szerepel. A két név alatt rejtőző tanú azonban egyazon személyt takar: azonosságukat egy 1465. évi adat igazolja, amely egyben utolsó említése a mondott Péter esztergomi várnagyságának (és alispánságának).256 Adataink alapján tehát Gyöm(ö)rői Bálint fia Péter 1453-tól az esztergomi érsek familiárisai közé tartozott és e minőségében 1463-tól az érsek haláláig az esztergomi vár egyik várnagya volt. Utoljára hagytam egy bizonyos Pétert, aki két egymást követő napon kelt — 1458. szeptember 8-9., Esztergom (17-18. sz.) — iratban szerepel, s azon kívül, hogy a szabad művészetek borostyánkoszorúsa volt, semmit sem tudni róla. Három alkalommal öten tanúskodtak. Közülük Doroszlói Gergely — aki 1458. szeptember 8-án, 23-án és 1460. április 20-án, mindannyiszor Esztergomban (17,19., 24. sz.) — jelenléte magyarázható a legegyszerűbben, hiszen e három évben (is)257 ő volt az egyik esztergomi várnagy. A következő személy, az esztergom-újvárosi Lőrinc orgonista szereplése, művelődéstörténeti értéke mellett, az oklevelek keltezési helyének ismeretében — 1458. szeptember 8-9. és 1459. május 2., mindháromszor Esztergom (17-18., 22. sz.) — szintén nem igényel különösebb indoklást. Hasonlóképpen az érsek familiárisa, illetve ud- varbírája volt258 az 1458. július 24-i (14. sz.), augusztus 20-i (16. sz.) és 1463. február 21-i (27. sz.) oklevelekben szereplő Turóci — ahogy az 1463. évi adatból kiderül, valójában Jezernicei — Miklós nemes is. A további két, három alkalommal tanúskodó személyben közös, hogy később mindkettő tagja lett valamelyik egyházi testületnek: Tapolcai Gellértről már fentebb esett szó, ő 1457. 255 Köblös J.: Egyházi középréteg 292/32. sz. 256 DF 236969. 257 A várnagyságot kimutathatóan 1450. január 13-tól viselte. (Engel R: Archontológia I. 311.) 258 Az 1458. augusztus 20-i oklevél szerint Bajonon lakott, amely egyébként az érsekség birtoka volt; az 1463. február 21-i oklevélben már mint volt esztergomi udvarbíró szerepel. (DF 237535.)
