C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.5. A tizedper 1451–1465 közötti időszakában kibocsátott szentszéki iratok tanúi
A tizedper 1451-1465 közötti időszakában kibocsátott szentszéki iratok tanúi 65 október 1-jén mint közjegyző volt jelen az esztergomi székesegyház oszlop- csarnokában (13. sz.), majd 1459. május 2-án és 1461. november 24-én szintén Esztergomban tanúskodott (22., 25. sz.). Időközben az esztergom-szentgyörgyi társaskáptalanban nyert el egy kanonokságot, majd a szigetfői főesperességet kapta meg váci káptalanban. Másikuk, Felsőlendvai Henrik fia Péter közjegyző259 — 1458. szeptember 23-án, 1459. május 2-án és 1460. április 20-án, mind- háromszor Esztergomban tanúskodott (19., 22., 24. sz.) —, aki az 1460-as évek végén már az esztergomi székeskáptalan kanonokjaként és nem mellesleg a Szent Miklós-oltár igazgatójaként kerül elénk, stallumát — kimutathatóan — alig három évig viselte.260 Négy alkalommal egyetlen személy mutatható ki a tanúsorokban: ő nem más, mint Dorogházi László közjegyző,261 illetve esztergomi szentszéki jegyző.262 Az esztergomi kanonokokról szóló munkámban — szétválasztva a rá, illetve fiára, az esztergomi kanonokságot viselt, ifjabb Lászlóra vonatkozó adatokat — már érintettem László pályafutását.263 Forrásainkban az 1450-es évek elején tűnik fel, nem tudjuk kinek vagy minek az útján került az esztergomi székeskáptalan látókörébe. Az oklevelek tanúbizonysága szerint vásárlás révén vagy más úton-módon — talán közjegyzői szolgálatainak köszönhetően — szerzett lakhelyet Esztergom királyi városban (25., 29. sz.). Foglalkozását figyelembe véve érthető, hogy annyiszor szerepelt tanúként. Tanúskodásai amellett, hogy egy helyhez, Esztergomhoz kötődnek, a többiekkel ellentétben időben egyenletesen oszlanak el: 1457. október 1-jén (13. sz.), 1461. november 24-én (25. sz.), 1463. február 1-jén (26. sz.) és 1465. január 18-án (29. sz.) találkozunk nevével az oklevelekben. Mindehhez hozzátehetjük azt, hogy további öt alkalommal szintén jelen volt, de az oklevélben nem mint az abban leírt esemény tanúja, hanem mint az arról szóló írásos bizonyság hitelesítőjeként, illetve kiállítójaként (16-19., 22. sz.), azaz közjegyzői minőségében jelent meg. Összefoglalóan elmondható, hogy a világi tanúk közül — nem meglepő módon — azok szerepelnek több alkalommal, akik az oklevél kibocsátásának helyén vagy annak közvetlen közelében laknak vagy/és viselnek valamilyen tisztséget, illetve a peres felek valamelyike megbízta őket az oklevélben leírt eseményen való részvétellel. E feltételezésünket gyámolíthatják a fentebb említett Garai Péteren kívül további példáink: így a pécsi egyházmegyei Szek259 Először 1459. április 3-án (DF 237774.), utoljára 1470. május 12-én (DF 242838.) mutatható ki közjegyzőként. (Vö. Bónis Gy.: Sasadi közjegyzők 112.) — Egy 1457. szeptember 15-i közjegyzői oklevél tanúsorában baccalaureatus in artibus fokozattal szerepelt (DF 237493.; vö. Körmen- dy K.: Studentes 194/107. sz.), a címét soha többé nem tüntette fel. 260 Először 1468. szeptember 29-én (DF 238308.), utoljára 1471. augusztus 17-én (DF 237556.) mutatható ki. (Vö. Kollányi F.: Kanonokok 107., 1464-es kezdéssel, de az általa idézett oklevelek egyike sem támasztja ezt alá; Körmendy K.: Studentes 194/109. sz. 261 Bónis Gy.: Sasadi közjegyzők 106. 262 Először 1466. augusztus 26. (DL 90109.) -1468. április 27. (DL 90115.), másodszor 1469. július 21. (DF 237846.) -1473. július 5. (DF 232979.), harmadszor pedig 1474. április 24. (DL 90807.) -1481. június 27. (DL 18508.) között viselte a jegyzőséget. 263 C. Tóth N.: Esztergomi székeskáptalan I. 82-86.
