C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)

1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.2. Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452–1465 között

Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452-1465 között 47

bemutatta a király 1464. szeptember 8-i általános parancslevelét, amely szerint János kormányzó minden perét elhalasztotta a török elleni hadjárat, illetve más okok miatt, ezért ennek megfelelően cselekedjenek.216

A többszöri halasztások után végül 1465 januárjában Esztergomban az érsek a vár nagyobb vagy közösségi szobájában ismét összeült bírótársaival, Budai András veszprémi vikáriussal, Kelemen váci préposttal és vikáriussal meg Egyed csongrádi főesperessel — akiket ezúttal is a káptalan szállított a városba —, majd megtanácskozták a tizedperben addig született döntéseket és történéseket. Mindezek után Szécsi Dénes élete és érseksége utolsó intézkedéseként elrendelte korábbi döntésének végrehajtását, azaz a káptalannak ítélte a tizedeket és az ügyben örök hallgatást parancsolt a pécsváradiaknak, valamint kötelezte egyúttal őket a 100 ezüstmárka megfizetésére. Az ítéletének végrehajtóit ugyanekkor felhatalmazta, hogy szükség esetén a világi hatalom segítségét is igénybe vehetik az eljárásukhoz.217 Szécsi Dénes érsek ítéletével azonban ezúttal sem jutott nyugvópontra a per, mivel Beckensloer János kormányzó, ekkor már váradi püspök és a konvent a tiltás ellenére ismét az Apostoli Szentszékhez fellebbezett, noha a fellebbezést a korábbiakhoz hasonlóan akkor sem vitték tovább.218 Az 1430-as években indult per 1465 elején tehát ismét eljutott az ítéletig, noha „jogerőre" ezúttal sem emelkedett a pécsváradiak fellebbezése miatt. A korábbi, 1452. évi újrainduláshoz képest viszont az esztergomi káptalan egy fokkal előnyösebb helyzetből várta a folytatást, mivel immáron birtokon belülről szemlélhette a per alakulását.

executione per honorabilem magistrum Iohannem de Beczencz canonicum in ecclesia Strigoniensi, procuratorem et sindicum capituli eiusdem in iudicio, presente honorabili magistro Elya procuratore Iohannis gubernatoris et conventus monasterii Pechwaradiensis, qui premittendo protestis in eo, quod ipse non comparet coram reverendissimo domino Dionisio cardinali etc. tamquam iudice, sed tamquam coram reverendissima persona et non consentiret in iurisdictionem suam et tandem postulavit sibi decerni copias omnium productorum et terminum ad dicendum et excipiendum contra rescriptum *et productis*. Cui dominus iudex decretis sibi copiis omnium productorum statuit sibi et principalibus suis terminum *recepto ab eodem Elye solito iuramento, quod hunc terminum non petit malitiose seu iniuste dilationis peremptorie,* videlicet ultimum diem mensis Octobris, presentibus ibidem nobilibus Gregorio de Scepws castellano de Drágul, Iohanne Viti et Blasio *ac Thome* Bak de Mohora, Nicolao de Chwz, altero Nicolao de Alap, Michaele de Thezzer, Symone de Kowar" mellette: „Iohannes Zaz notarius." (A * közötti részek a sor felett betoldva.) - DF 237540. (EKM AR 45-7-13.)

216 DF 237546. (EKM AR 45-8-1.), az oklevél bemutatásáról a mondott napon lásd a hátlapján lévő feljegyzést.

217 Az 1465. január 18-án kelt ítéletlevélben, amelyet Kolozsvári Hano Lőrinc fia Szász János közjegyző látott el hitelesítő jelvényével és záradékával, átírták II. Pius pápa 1459. szeptember 4-i, 1460. január 18-i, 1461. október 19-i és 1464. április 11-i, valamint II. Pál pápa 1464. szeptember 27-i bulláit és brevéit. Az ítélet tanúi Pápai Boldizsár esztergom-szentgyörgyi kanonok, Nenkei Gergely baccalaureus in decretis, Esztergomi István baccalaureus in artibus, Dorog- házi László deák, Esztergom királyi városi lakos voltak. (DF 237547. [EKM AR 45-8-2.])

218 „Et licet sententia huiusmodi, a qua ex forma concessionis predicte neutri partium appellare licebat, ... in rem transierit iudicatam, ipsi tamen gubernator et conventus ab illa ... ad sedem predictam appellasse dicuntur, sed appellationem ipsam ... non fuerunt prosecuti." - Mon. Rom. Vespr. III. 188. (1467. július 4.)