C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.2. Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452–1465 között
46 A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig az oklevelek nem közölték, de azt tudjuk, hogy az utazás 16, az idézés egy aranyforintba került.) Palicsnai Péter kanonok-oltárigazgató hazatérése után rögvest átvette az ügy intézését. Ám időközben, már amennyiben nem Péter kanonok hozta a hírét, megérkezett a pápa halálhíre is Esztergomba. Ez elvileg ismét a per megtorpanását jelentette volna, de az esztergomiak gyorsan cselekedtek és ismeretlen ügyvédjük a káptalan számára is kért az új pápa, II. Pál (általános) rendeletéből, amely szerint az elődje által hozott rendelkezések a továbbiakban is érvényben maradnak.211 Időközben elérkezett az idézés 24. napja (szeptember 16.), de az érsek nem tartózkodott Esztergomban. így, mivel az idézés személyes jelenléte elé szólt, a konvent ügyvédje a káptalan képviselőivel, Péter kánonjogi doktorral és Ben- cenci János kanonokokkal Szécsi Dénes után indultak, mégpedig egy kocsin nyolc lovas kísérettel. A küldöttek először Szécsénybe, majd Mohorára mentek, ahol az érsek új időpontot jelölt ki a tárgyalásra. Kérdés, hogy mikor történt mindez. Szécsi — az általa kiadott oklevelek dátumhelyei alapján — valamikor augusztus 20-a212 után hagyta el székhelyét; szeptember 5-én Drégely birtokon,213 majd október 5-én már ismét Esztergomban időzött.214 Mindebbe jól illeszkedik a „krónikában" található két előbb idézett helyszín, amelyek közül az utóbbit egy hátlapi feljegyzés alapján keltezni is tudjuk. Az érsek 1464. július 24-i parancslevelének hátlapjára ugyanis Kolozsvári Szász János jegyző rávezette, hogy mi történt az ügyben a megjelenésre kijelölt időpontban: e szerint szeptember 24-én Mohora faluban Vidfi János házában Dénes érsek ítélőszékén Bencenci János ügyvéd (Bucsánci) Illés mester, a pécsváradiak ügyvédje jelenlétében bemutatta az érsek szóban forgó idézőlevelét az annak végrehajtásáról szóló jelentéssel együtt. Majd Beckensloer János kormányzó és a konvent ügyvédje tiltakozásának adott hangot, amely szerint ő Szécsi Dénes előtt nem mint illetékes bíró, hanem mint érseke előtt jelent meg, továbbá nem ért egyet bírói joghatóságával az ügyben. Végül kérte, hogy betekinthessen a bemutatott oklevelek másolataiba és új időpontot kért a válaszadásra. Szécsi Dénes bíró elrendelte, hogy mutassák be az ügyvédnek azokat, majd megeskette Illés ügyvédet, hogy nem csalárdságból és halogatásból kért új időpontot, illetve egyúttal október utolsó napját jelölte ki a feleknek végső időpontként az előtte történő megjelenésre. Az intézkedés tanúi Szepesi Gergely drégelyi várnagy, Mohorai Vidfi János, Bak Balázs és Tamás, Csúzi Miklós, Alapi Miklós, Teszéri Mihály és Kővári Simon voltak.215 A mondott időpontban azonban Illés ügyvéd 211 1464. szeptember 27. (DF 237328. [EKM AR 44-4-6.]); Bónis Gy.: Szentszéki reg. 366/3006. sz. 212 E napon még a városban adott ki oklevelet: DF 249045. 213 DL 16056. 214 DL 48650. 215 A hátlapi feljegyzés szövegét fontossága miatt teljes egészében is közlöm: „1464. XXIIII die mensis Septembris, hora sextarum vel quasi, in villa Mohora Strigoniensis diocesis, in domo nobilis Iohannis Viti de eadem reverendissimo domino Dionisio c(ardinali) a(rchiepiscopo) Strigoniensi et legato pro tribunali sedente factis(?) reproductis(l) presens citatio cum eius
