C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.2. Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452–1465 között
Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452-1465 között 35 A fentiekkel szinte egy időben, 1457. augusztus 22-én Buzlai Bertalan bu- dafelhévízi prépost146 és Bátori Gál budai éneklőkanonok147 Lukács veszprémi kispréposttal szemben kimondták az illetékességüket a perben, ami ellen viszont az esztergomi káptalan ügyvédje tiltakozott.148 Palicsnai Péter szinte le sem szállhatott lováról: 1457 októberében már indulhatott is vissza Rómába, mivel a káptalan ismét őt bízta meg a per vitelével a pápai Kúriában. Ezúttal másodmagával ment és kilenc149 hónapon át tartózkodott az Örök Városban. Az onnan február legvégén írt levelében részletesen beszámolt a káptalannak arról, hogy a pécsváradiak ügyvédje kikérte a bázeli zsinaton hozott határozatok másolatait, amivel szemben Palicsnai szerint a káptalannak bizonyítania kell, hogy egyrészt a tizedeket 1452 óta minden évben beszedték, másrészt, hogy a sasadi egyház évtizedek óta egyesítve van az esztergomi káptalannal. Továbbá igyekezzenek részletesen elmesélni a ne- vegyi tizedek történetét és legfőképpen azt tudatosítani, hogy a pécsváradi apát ugyan birtokos volt Nevegyen, de a tizedeket sohasem birtokolta. Mindezek után ismertette az általa az ügyben benyújtandó, a káptalan által megfogalmazandó kérvény rövid tartalmát: 1) a káptalan kérje a pernek a pápához vonását, anélkül, hogy az oklevelet újra felolvasnák, a pápa parancsoljon örök hallgatást a pécsváradiaknak a bázeli zsinat által hozott ítélet tárgyában; 2) a káptalan tartsa titokban a kérelem szövegét, illetve Dénes érsek és Carvajal bíboros tanúsítsák annak valóságát. Végül 3) írják bele azt, hogy a pécsváradi apát csak csalárdsággal védelmezi ügyét. A levél végén még különböző „bölcsességeket" és híreket közölt, ez utóbbiakat nem is annyira a kanonokoknak, mint inkább Szécsi Dénes érseknek szánta.150 Összegezve Palicsnai Péter levelének tartalmát, arra buzdította a káptalant, hogy az 1452. szeptemberében elért eredményekhez — azaz a tizedek vissza-, a prédium megszerzéséhez — ragaszkodjon, és azt a helyzetet tekintsék kiindulópontnak. Palicsnai Péter munkája felemás eredménnyel járt: sikerült az 1452. évi állapot kiindulópontként való elfogadtatása, de a pert nem sikerült a pápai elé áthelyeztetni: Bernardus Rovira valenciai kanonok pápai ügyhallgató március elején elrendelte a per visszabocsátását és egyúttal a felek megidézését az esztergomi érsek elé.151 Miután a levél megérkezett Esztergomba, megélénkültek az események: a megidézett peresfelek 1458. július 24-én az esztergomi érsekség Budán, a Szent 146 Buzlai Márton fia, Bertalan budafelhévízi prépost 1457. július 28. (DF 237497.) - 1469. (Vő. Ku- binyi A.: Gergelylaki Buzlaiak 269-270.) 147 Bátori Gál budai olvasókanonok 1456. november 29. - 1469. május 29. (Köblös J.: Egyházi középréteg 284/5. sz.), valószínűleg ecsedi Bátori István országbíró törvénytelen gyermeke. (C. Tóth N.: Ki kicsoda 23.) 148 Vö. Bónis Gy.: Szentszéki reg. 343/2846. sz. (DF 237489. [EKM AR 45-5-12.]) és 343/2847. sz. (DF 249015. [AEV 53.]) 149 A szövegben ugyan 11 hónap áll, de Péter 1458. júliusában már itthon volt, lásd alább! 150 1458. február 28. (DF 237594. [EKM 45-12-21.]) — A levél szövegét lásd a 3. fejezet 1. sz. alatt. 151 Vö. 1458. március 10. (Bónis Gy.: Szentszéki reg. 344/2854. sz. = DF 237499. [EKM AR 45-5-22.])
