C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.2. Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452–1465 között
Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452-1465 között 29 visszaszolgáltatására is: a kormányzó két megbízottja a Nevegy prédiumon fekvő — Tamás nándorfehérvári püspök és a budavári Mária Magdolna-egyház kormányzójának testvérének, Dénesnek a püspök révén, valamint Veres László, Szekeres Bálint és Ezthensacw Laudenen Imre budai polgárok tulajdonában lévő — szőlőkből járó tizedek jeléül átadták néhány fürt szőlőt a káptalan ügyvédjeinek, akik a mondott szőlőfürtöket a tizedek címén átvették.109 A tizedek visszaiktatásával a káptalan gyakorlati értelemben megnyerte a pert, hiszen 1452 őszétől kezdve ők szedték be a nevegyi szőlőkből járó tizedeket.110 A pécsváradi apátságnak ellenben nem ez volt az egyetlen vesztesége. A fentebbiekben már utaltam rá, hogy Péter apát lépése nem várt következményekkel járt: a jelek szerint nemcsak a tizedet vesztették el, hanem tartozásaik fejében az addig a tulajdonukban lévő Nevegy birtok is kikerült kezükből, mivel azt a ki nem fizetett büntetéseik fejében lefoglalták és átadták az esztergomi káptalannak. A per e ponton akár véget is érhetett volna, ám az apátság makacssága miatt tovább folytatódott. Időközben Péter apát és a konvent ugyanis az Apostoli Szentszékhez fellebbezett, hogy a zsinat ítéletét érvényteleníttessék. V. Miklós pápa ennek nyomán 1452. szeptember 1-jei levelével új tárgyalást rendelt és ezzel együtt Gatalóci Mátyás veszprémi püspökre bízta a per eldöntését,111 aki azt továbbküldte Apáti112 Lukács veszprémi kisprépostnak. Ettől kezdve a per egy éven keresztül Lukács subdelegatus előtt folyt, és ennek megfelelően az esztergomi káptalan ügyvédjei Veszprémbe jártak pereskedni.113 A kisprépost, legalábbis a káptalan véleménye szerint, a pécsváradi apátot és konventet „favorizálta": eltörölte az őket sújtó döntést és annak következményeit. A határozaton felháborodva ezúttal viszont az esztergomi káptalan fellebbezett az Apostoli Szentszékhez, aminek következtében 1453 májusában a per ismét visszakerült Rómába. 109 „Et alias prefatas litteras, quoad executionem brachii secularis debite demandaverunt executioni providique viri Dionisius frater reverendi in Christo patri domini Thome episcopi Nandoralbensis et gubernatoris parochialis ecclesie Beate Marie Magdalene de castro Budensi in vinea eiusdem domini episcopi nomine eiusdem, necnon Ladislaus Veres, Valentinus Zekeres et Emericus Laudenen Ezthensacw de civitate Budensi de eorum vineis in territorio eiusdem predii Newegh existentibus certos botros maturos ratione decimarum in signum solutionis et perceptionis decimarum de eorum predio Newegh provenientium prefatis magistris Blasio archidiacono et Lazaro procuratoribus et procuratoriis nominibus predictorum dominorum canonicorum et capituli ecclesie Strigoniensis dederunt ipsique procuratores predictis nominibus eosdem botros ratione decimarum tulerunt et receperunt." - DF 237461. (EKM AR 45-4-9.) — Az iratban szereplő tanúkat lásd az 1.5.4. fejezet 6. sz. alatt. 110 Lásd erre még Palicsnai Péter esztergomi kanonok 1458. február 28-i levelét! (A levél szövegét lásd a 3. fejezet 1. sz. alatt.) 111 Mon. Rom. Vespr. III. 143.; Lukcsics II. 311/1281. sz. (Mindkettő a pápai regisztrumokból; átírása: DF 237462. [EKM AR 45-4-10.]) 112 Knauz N.: Pozsonyi kéziratok 10., vö. még Solymosi L.: Veszprémi könyvkölcsönzések 38. 113 Vö. 1453. május 14., veszprémi székesegyház (DF 237468. [EKM AR 45-4-15.]). A káptalant Sze- merédi Balázs gömöri főesperes képviselte, az oklevelet Endrédi Mihály fia Harangi László váradi egyházmegyei klerikus császári közjegyző állította ki, a tanúk a veszprémi káptalan tagjai voltak.
