C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.1. A sasadi (nevegyi) tizedek
Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452-1465 között 25 az ekkor a zsinaton tartózkodó Temesvári Miklós kánonjogi doktor, esztergomi éneklőkanonok és vikárius képviselte.)78 A mandátumot Somogyi Imre esztergomi kanonok a káptalan nevében mutatta be Istvándi Miklós fia79 Barnabás váci olvasókanonoknak,80 a zsinat által külön kijelölt megbízottnak. Az olvasókanonok a káptalani ügyvéd, továbbá a felsorolt tanúk — István, a budavári Mária Magdolna-egyház plébánosa, Bényi Kelemen esztergomi, Karmacsi György fia András deák veszprémi és Alagi Pál deák váci egyházmegyei klerikusok — jelenlétében visszaiktatta az ottani szőlőkből járó tizedek birtokába az esztergomi kanonokokat. Minderről Rajki Mihály fia Benedek veszprémi egyházmegyei klerikus, császári közjegyző 1436. július 21-én Barnabás váci lakóházában állította ki az oklevelet.81 A perben ekkor rövid szünet állott be, köszönhetően annak, hogy az apátság kormányzója/apátja, Sóvári Sós László valamikor 1435 év vége felé elhunyt.82 Halála után Zsigmond király László unokaöccsét, Sós Péter fia György sárosi ispánt83 állította a monostor élére, de ő meglehetősen rövid ideig volt kormányzó,84 így értelemszerűen nem a pereskedés folytatása lehetett az első gondja. Őt testvére követte a monostor élén:85 még Zsigmond király nevezte ki az apátság élére a korábban Bécsben tanuló Sós Pétert86 és egyúttal — egy későbbi feljegyzés szerint — megtiltotta neki, hogy a pert Magyarországon kívül folytassa.87 Mint azt máshonnan tudjuk, Péter korábban a somogyvári apátság élén állt és onnan érkezett Pécsváradra.88 A kinevező bullán még sem száradhatott a tinta, amikor 1438. július 10-én a pécsváradi monostor sekrestyéjében tartott konventi ülésen Maravizai Barnabás aszuági,89 Calskup Gáspár regölyi90 levelükkel. (BTOEIII. 1131. sz. = DF 238448. [EKM AR 45-3-6.]) 78 Például 1434. szeptember 11. (DF 237432. [EKM AR 45-2-7.], másolata: DF 261227. [AEV ST], p. 68-76.) — Lásd még C. Tóth N.: Esztergomi székeskáptalan I. 51-57. 79 Lukcsics 1.130/510. sz. 80 1420. július 17. (ZsO VII. 1978. sz.) -1438. március 8. (DF 248263.); magister artium fokozattal rendelkezett (vö. C. Tóth N.: Váci székeskáptalan). 81 BTOE III. 1153. sz. (DF 237576. [EKM AR 45-12-4.], másolata: DF 261227. [AEV ST], p. 144-147.) 82 C. Tóth N.-Lakatos B.-Mikó G.: Pozsonyi viszály 213. 83 1435. június 26. -1440. január 11. között (Engel R: Archontológia 1.173.). 84 1436. október 21-én (DL 57648.) és december 20-án (DL 57655.) mutatható ki, 1437-ben (pl. DL 57656.) már nem nevezik annak. 85 Az első adat apátságára 1438. július 10-ről van. (DF 237453. [EKM AR 45-4-1.]) 86 1436. november 27-én már a bécsi egyetemen tanult (Petrus in studio universali in civitate Wyennensi existens). - DL 57650. 87 „dominus Sigismundus imperator, Hungarie rex venerabilem Petrum abbatem monasterii predicti tempore dicti concilii [sc. Basiliensis - kiegészítés C.T.N.] inhibuerat ac sub certis et magnis penis etc. capitulum prefatum prohibuerat, ne causam predictam decimarum extra fines et limites dicti Hungarie regni prosequerentur, qui abbas timore pene ius suum in dicto concilio prosequi non audens a prosecutione dicte cause desistit." - DF 237455. (EKM AR 45-4-3.), p. 2. (Ozsvát zágrábi püspöknek, a pécsváradi monostor kormányzójának ügyvédje által a sasadi perben beadott vádpontok másolata az esztergomi főkáptalan magánlevéltárában.) 88 Lukcsics II. 171/593-594. sz. (1438. december 12.) 89 Vö. Fedeles X: Pécsi székeskáptalan 400/222. sz. 90 Vö. Fedeles X: Pécsi székeskáptalan 339/59. sz.
