C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.1. A sasadi (nevegyi) tizedek
26 A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig és Bácsi Simon maróti főesperes,91 pécsi kanonokok, mint végrehajtók jelentek meg és Péter apát meg a szerzetesek, valamint az esztergomi káptalan ügyvédje, Pogrányi Benedek jelenlétében bemutattak két, 1435. évi közbenszóló ítéletlevelet: az egyik Bernardus saccói archipresbiter augusztus 23-i, a másik János gurki püspök augusztus 30-i levele volt. Majd azok értelmében felszólították az apátot és a konventet, hogy 30 napon belül adják át a káptalannak a sasadi tizedjövedelem címén beszedett összegeket, valamint az esztergomi káptalan perköltségei fejében összesen további 100 aranyforintot. Egyúttal figyelmeztették őket arra, hogy amennyiben a mondott határidőn belül nem hajtják végre az előbbieket, akkor a mondott ítéletlevelekben leírtak szerint fogják elnyerni egyházi büntetéseiket.92 A perben hozott intézkedés végrehajtását azonban bizonytalan időre elnapolta az Albert király halála és a trónörökös megszületése utáni kettős királyválasztás révén kitört polgárháború. I. Ulászló király 1440. július 13-i parancsleveléből kihámozhatóan a pécsváradi monostor is az események sodrába került. Az újdonsült király93 e napon Budán kelt oklevelében meghagyta Tapsonyi Antimusfi Miklósnak94 és Süllődi95 Miklósnak, hogy mivel Sós Péter szentjobbi apát igazolta jogait a pécsváradi monostor apátsága ügyében, ezért a kezükön lévő és általuk lefoglalt várat, valamint a monostor birtokait adják át az apátnak.96 Az ügyet ezzel elintézettnek is vehetnénk, hiszen Péter 1438-ban, illetve a későbbiekben is pécsváradi apátként szerepel, ha a szóban forgó forrásban nem az állna, hogy szentjobbi apátként igazolta jogait. Mivel egyelőre semmilyen más információnk nincsen arra, hogy Péter valóban, ráadásul pécsváradi apátságát elhagyva Szentjobb apátságát nyerte volna el, így a legegyszerűbb megoldásnak látszik arra gondolnunk, hogy elírásról van szó. A per folytatására a következő adatunk hat évvel későbbi. IV. Jenő pápa 1446. április 2-i intézkedésében a váci püspököt, Agmándi97 Pétert bízta meg az esztergomi káptalan és Péter pécsváradi apát között folyó per vitelével.98 Sajnos Péter püspöknek a sasadi tizedek ügyében tett lépéseiről, illetve magára a perről sem maradtak adataink a következő fél évtizedből. 1451-ben viszont újra teljes virágában bontakozott ki a viszály a két fél között. 1451. szeptember 10-én Szemerédi Balázs immáron gömöri főesperes, esztergomi kanonok a káptalan nevében megjelent Szécsi Dénes érsek előtt az esztergomvári nagyobb palota kancelláriai szobájában és elmondta, hogy jóllehet az érsek a perben először 91 Vö. Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 324/28. sz. 92 BTOEIII. 1203. sz. (DF 237453. [EKM AR 45-4-1.], másolata: DF 261227. [AEV ST], p. 148-153.) 93 I. Ulászló királlyá választását június 29-én erősítették meg Budán, koronázására július 17-én került sor Székesfehérváron. (Pálosfalvi T.: Rozgonyiak 908.) 94 Ekkoriban mint Újlaki Miklós familiárisa mutatható ki. (Engel P: Archontológia II. 14.) 95 A másolatban: „de Sylned". 96 DL 65537, p. 7-9. 97 1440. február 5. -1450. január 28. között. (Engel R: Archontológia I. 75.) 98 DF 237454. (EKM AR 45-4-2.) — Regesztája a kúriai regisztrumokból: Lukcsics II. 232/890. sz. (= Bónis Gy.: Szentszéki reg. 310/2586. sz., Lukcsics után.)
