C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.1. A sasadi (nevegyi) tizedek
12 A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig könyvecske, amely a sasadi tizedperben a mondott évtől kibocsátott oklevelek másolatait tartalmazza.5 A most közölt jegyzék ennek megfelelően szintén nem a kezdetektől, azaz az 1430-as évektől, hanem „csak" az 1452-től 1464-ig tárgyalja a perben történt eseményeket. Mindezek után természetesen adódik a kérdés, hogy miért éppen az 1452. évvel indul az összeírás. A jegyzék végén ugyanis azt találjuk, hogy Sóvári Sós László pécsváradi kormányzósága, illetve Sós Péter apátsága idején, azaz 18 év alatt összesen 3600 aranyforint kárt okoztak a mondott tizedek ellopásával. Ha 1464-től számolunk vissza, akkor 1446-ig, ha Péter apát halálától (1460), akkor viszont 1444-ig jutunk. így egyik sem tűnik jó megoldásnak. Ugyanakkor felmerülhet az a lehetőség is, hogy a jegyzék kezdő időpontjától, 1452-től számolunk vissza, ekkor az 1434-es évet kapjuk eredményül. E megoldás megfelelőnek látszik: nagyjából ugyanis egyezik a pereskedés kezdetével.6 Ahhoz viszont egy tapodtat sem jutottunk közelebb, hogy miért éppen az 1452. évvel indul a perköltségek feljegyzése. Ennek valószínű oka az, hogy V. Miklós pápa 1452. szeptember 1-jén Péter pécsváradi apátot és a monostor szerzeteseit felmentette a kiközösítés alól, amelyet azért szenvedtek el, mert nem hajtották végre a bázeli zsinaton hozott ítéletet. A pápa egyúttal a per eldöntésével másik bíróságot bízott meg.7 Mindezzel egybecseng a jegyzék bevezetője, amely arról tudósít bennünket, hogy a bázeli zsinaton hozott ügydöntő ítéletet végre kell hajtani. Mivel a végrehajtásra nem került sor, gyakorlatilag újból indult a per, így válik érthetővé az 1452-es év mint kezdő időpont. Miről szól az összeírás? A 27 oldalból álló jegyzék a kései utókor számára szerencsés módon nem csupán az ügyvédek és a káptalan által a perben kiállított oklevelek, illetve az azokkal kapcsolatos adminisztráció költségeire (jegyzőknek, közjegyzőknek, pápai kúriai írnokoknak stb.) kifizetett összegeket tartalmazza, hanem meglehetős részletességgel leírja a káptalan nevében eljáró ügyvédek tevékenységét is. Míg az előbbiek a káptalan levéltárában található oklevelek alapján több-kevesebb sikerrel összeállíthatóak lennének, az utóbbiról, azaz az ügyvédek utazásairól, azok időtartamáról, illetve megbízásaikról semmilyen más információ nem áll rendelkezésünkre. A kettő, azaz az okleve5 DF 261227. (AEV ST; vő. Bónis Gy.: Szentszéki reg. 363/2989. sz.) A kötet egyrészt olyan oklevelek másolatait is megőrizte, amelyek azóta valamilyen módon elvesztek, másrészt természetesen korántsem szerepel benne az összes, perben született oklevél. 6 Ugyanakkor, noha túl nagy súlyt nem helyeznék rá, de az 1440-es évek eleje mellett szól egy 1469. május 26-i oklevél is, amely szerint a fehérvári káptalan előtt Ibafalvi Tamás esztergomi kanonok tiltakozott az ellen, „quodlicet idem capitulum ecclesie Strigoniensis a viginti septem annis cum abbatibus ac gubernatoribus et conventu Pechwaradiensi super certis decimis locorum Wymal et Gombamai vocatarum in pertinenti Sasad existentium lites cum maximis fatigis et expensis contraxerit diversasque sententias tam interlocutorias, quam diffinitivas reportaverit", mégis főpapjuk, Zrednai (Vitéz) János esztergomi érsek azokat Szentlászlói (Túz) Ozsvát zágrábi püspöknek adta. (DF 237550. [EKM AR 45-8-5.]) 7 Mon. Rom. Vespr. III. 143., Lukcsics II. 311/1281. sz. (Mindkettő a kúriai regisztrumból, az esztergomi káptalan példánya: DF 237462. [EKM AR 45-4-10.]) — Vö. Sörös P.: Elenyészett apátságok 28.
