C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.1. A sasadi (nevegyi) tizedek
A sasadi (nevegyi) tizedek 13 lek és a jegyzék információi közötti különbség szemléltetésére elég most csak egyetlen példát idézni: az összeállítás 13. oldalán arról esik szó, hogy a káptalan Mihály őrkanonokot, Gergely kánonjogi licenciátust és Péter kánonjogi doktort, kanonokokat Dorogházi László közjegyzővel együtt Budára és Székes- fehérvárra küldte. A két esettel összefüggésbe hozható oklevelekben azonban a káptalan képviselőjeként csak Péter doktor nevét találjuk meg.8 A jegyzékben ezentúl még arról is hírt adtak, hogy hány napig tartózkodtak a mondott helyeken és hány mérföldet utaztak. Mindezek mellett azonban a forrásunk kevés konkrét dátumot tartalmaz, de a benne említett események ennek ellenére mégis jól keltezhetőek a fennmaradt oklevelek segítségével. Ha ezek után a jegyzék általános képét kívánom ismertetni, akkor a következőképpen vázolható az egyes bejegyzések szövege: a káptalan elküldte néven nevezett ügyvédjeit állásuknak megfelelő kísérettel (itt részletesen leírták, hányán hány emberrel, kocsin avagy lovon mentek, illetve a lovasok számát) X helyre, megnevezték az ott felkeresett személyeket, leírták az ott lezajlott eseményeket, majd összegezték, hogy az ügyvédek mennyi utat tettek meg, meddig időztek a helyszínen és mindeközben mennyit fizettek a különböző dolgokra. Ha az ügyvéd megbízatása külföldi útra szólt, akkor először megadták, hogy összesen mennyit költött Esztergomba történt visszaérkezéséig, majd tételesen felsorolták a kiadásokat. Mindez azt jelenti, hogy az ügyvédek — a követek módjára9 — kötelesek voltak útinaplót vezetni és hazaérkezésük után el is kellett számolniuk a káptalannal. Esete válogatta, hogy az utazásra és a várható költségekre előre átadták-e a teljes összeget és arról utólagosan számolt-e el a megbízott, avagy csak egy részét és visszaérkezése után a káptalan az ügyvéd „számlái" fejében fizette-e ki a fennmaradó aranyforintokat. Előfordult egyszer olyan eset is, amikor a káptalan által adott pénz kevésnek bizonyult és futár segítségével küldtek költségkiegészítést az ügyvédnek. Ennek kapcsán el kell mondani, hogy a jegyzékben egy-két tételt leszámítva — ahol dukátban — mindenhol aranyforintban adták meg a költségeket, de biztosak lehetünk benne, hogy a kifizetés nem feltétlenül abban történt. Erre jó példák az 1463 januárjához-februárjához köthető bejegyzések (például pro qua citatione ipsi domini et capitulum solverunt XXIIII denarios, quorum F florenorum valuerunt),10 amelyekből egyértelmű, hogy utólag, a könnyebb összesítés végett minden költséget aranyforintra számoltak át. (Néhány esetben elmaradt ugyan az „arany" jelző kitétele, de a jegyzék szövegéből egyértelmű, hogy ekkor is aranyforintról van szó.) A jegyzéket a fentebb leírtak miatt nevezhetjük „krónikának" is, hiszen olyan információkat nyújt számunkra a pereskedés 15. század közepi tizenkét évéről, amelyeket egyetlen oklevélből sem tudhatnánk meg. Ráadásul kuta8 DF 237514. (EKM AR 45-6-11.), DF 209044. (EKH 67-7-25.) 9 Vő. E. Kovács R: Firenzei követjárás; illetve Prajda K.: Utinapló. — Lásd még egy esztergomi kanonok elszámolását 1515-1516-ból: DF 238415. (EKM AR 1-4.) 10 „Krónika" 117/22-23.
