C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
92 Mítosz és valóság — Az egyházi középréteg Esztergomban vonalát nem nyolc, hanem „csak" öt kanonok emelte 1420-ban. (Hasonló példát hozhatok olyan évből is, amelyek kiesik a vizsgált évtizedekből: Budai István fia, János magister artium ugyan 1415 és 1418 között kimutatható esztergomi kanonokként, de ekkor a váradi káptalanban őrkanonoki, a budai és váci káptalanban pedig kanonoki stallumot is viselt.15) Másodszor voltak olyanok, akik sokkal korábban, valamilyen külföldi javadalom birtokában szerezték egyetemi végzettségüket, és az esztergomi káptalanban birtokolt méltóságukat jövedelemkiegészítésnek tekintették. Erre jó példa az 1423-ban kanonoksággal rendelkező, majd 1424-től a honti a főespe- resség élén álló Hammelburgi János, aki egyúttal passaui kanonok volt, mivel még idekerülése előtt a bölcsészdiplomája mellé megszerezte az orvostudományok doktora címet is. A káptalanba kerülése biztosan nem volt független attól, hogy az érsekség élén ekkor adminisztrátori címmel Hohenlohe György passaui püspök állt,16 illetve attól, hogy egyúttal Zsigmond király gyógyításában is részt vett. E téren végzett — eredményes — munkája elismeréseképpen 1430 és 1432 között elnyerte a pozsonyi préposti méltóságot.17 Képzettségéből és feladatából adódóan Jánosnak mindig a király mellett kellett lennie. A külföldi egyetemet végzettek másik típusát azok testesítik meg, akik ugyan származásukra nézve nem a magyar királyok alattvalói voltak, de műveltségük birtokában Magyarországra költöztek és itt töltöttek be fontos pozíciókat az egyes káptalanokban. Sienai Conth János személyét már érintettem, de itt kell megemlítenem Trevisói (Vosich) Simon kánonjogi, majd mindkét jogi doktort, aki az 1450-es évektől az 1460-as évek közepéig többé-kevésbbé az esztergomi káptalanban tartózkodott.18 A legjobb példa azonban erre kétségkívül a pia- cenzai születésű Vicedomini Máté. O pályáját szülőhelyén kezdte a helyi Sant' Antonino-egyházban, ahol először talán kanonok, majd annak prépostja lett. E javadalmai birtokában szerezte meg a mindkét jog doktora címet, majd kapott kanonoki stallumot 1395 elején az esztergomi káptalanban. Négy év múlva kinevezték a szentszéki bíróság élére, amelyet kisebb-nagyobb megszakításokkal az 1428 tavaszán bekövetkezett haláláig viselt. Közben rövid időre a zágrábi káptalanban is szerepet vállalt (1406-1409), hogy aztán visszatérjen Esztergomba és immáron élete végéig ott maradjon.19 Végül harmadszorra az esztergomi szentszék vezetőit kell megemlítenem, mint akik — statisztikailag — komoly szerepet játszottak az esztergomi káptalan műveltségi szintjének emelésében. A káptalanban 1390 és 1499 között javadalommal rendelkező három mindkét jogi doktorból és egy borostyánkoszo15 1415. február 24. (ZsO V. 296. sz.), 1417. augusztus 15. (ZsO VI. 802. sz.), 1417. december 7. (Lukcsics 1.47/6. sz.), 1417. december 10. (Lukcsics 1.48/9. sz., váradi őrkanonok is), 1418. január 7. (Mon. Rom. Vespr. III. 4., váradi őrkanonok is, kéri a veszprémi kisprépostságot - sikertelenül). 16 C. Tóth N.: Esztergomi érsekség üresedése 887-890. 17 C. Tóth N.: Préposti arch. 59. 18 Minderre lásd a 2.3. fejezetet! Részletes életrajzát lásd C. Tóth N.-Lakatos B.-Mikó G.: Pozsonyi viszály 214-221. 19
