C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
Az esztergomi kanonokok egyetemjárása 93 rúsból Sienai Conth János kivételével a többiek vikáriusok voltak (Vicedomini Máté, Trevisói Simon, illetve Bredenscheidi Jakab). A 18 kánonjogi doktorból nyolcán (Pesarói Lénárd, Pontói Antal, Pöstyéni Tamás, Temesvári Miklós, Vá- radi Albert, Kutasi Tamás, Arezzói Marmellis Donát és Ferrarai Amadé Tamás) töltötték be a vikáriusi tisztséget. Megfordítva a kérdést: Az 1390 és 1499 közötti időszakban az esztergomi szentszéki bíróság munkáját irányító 14 vikáriusból mindösszesen három nem rendelkezett fokozattal: egy bizonyos Balázs esztergomi és veszprémi kanonok, aki 1394-ben viselte rövid ideig a tiszséget;20 a másik kettőről már esett szó a róluk szóló fejezetben: Túronyi Mihály és Iba- falvi Tamás közül az előbbiről szokás feltételezni, hogy egy-két félévet járhatott a bécsi egyetemre. Kettőjük hivatalviselési ideje (1471-1483 és 1484-1494) éppenséggel arra az időszakra esik, amikor mind a fokozatot szerzett (lásd a 31. táblázatot), mind a végzettséggel nem rendelkezők száma (lásd a 32. táblázatot) megfogyatkozott a káptalanban. Ennek ellenére lett volna olyan a káptalanban, akinek volt doktori végzettsége (például Palicsnai Péter). A fentebbi korlátok figyelembe vételével kijelenthető, hogy az esztergomi káptalannak mint az ország legfőbb egyházi testületének magas szintű műveltsége „optikai csalódás." Mielőtt azonban a fenti — véleményem szerint — megdöbbentő számsorokat tényként kezelnénk, itt az ideje az 1459. évi ügyvédvallásban szereplő egyetemet járt és ott fokozatot szerző kanonokok megismerésének (lásd a 30. táblázatot). A táblázatban szereplő adatokhoz any- nyit mindenképpen hozzá kell tennem, hogy e névsor nemcsak azért különleges, mert segítségével összeállítható a káptalan teljes létszáma, hanem legalább ugyanilyen fontos, hogy a másik négy ügyvédvallástól21 eltérően ebben mindösszesen egyetlen olyan személyről (Dávodi Dénes) tudunk, akinek nem tüntették fel egyetemi fokozatát (bacc. art.). 1459 tavaszán tehát az ügyvédvallásban felsorolt és a mondott két fővel kiegészített káptalanból korábban 13-an jártak egyetemre, illetve egyetemekre, akik közül 10-en szereztek fokozatot. Mindez azt jelenti, hogy ebben az évben a 39 fős testület pontosan 1/3-a járt egyetemre és negyede szerzett egyetemi végzettséget. (A tízből nyolcnak jogi végzettsége volt.) E tízes szám jól illeszkedik a 29. táblázatban látható adatokhoz: a 15. század elejétől nagyon lassan, évtizedről-évtizedre emelkedik az egyetemi fokozattal rendelkező kanonokok száma, és a delelőjét egyértelműen az 1460-1470-es években éri el. Ebből látszólag az 1450-es év lefelé lóg ki, de amint azt korábban már látttuk, az 1453 és 1460 közötti években 7-8 egyetemi fokozattal rendelkező kanonokot mindig ki lehetett mutatni. Másrészt, mint fentebb már írtam róla, a Zsigmond-kori adatokat jócskán torzítják azoknak a kanonokoknak az adatai, akik egy-egy kano- nikátus jövedelmét csak szedték, de nem tartózkodtak a káptalanban. Vagyis 20 1394. június 14. (UGDSIII. 96.), szeptember 22. (DL 70192.) — Bár esetében felvetődik egy 1396. június 11-i (ZsO I. 4437. sz., vő. még ZsO III. 255. sz., ahol mint volt vikáriushelyettes szerepel) oklevél alapján, hogy valójában vikáriushelyettes volt. Lásd a 4.1.1-5. sz. alatti listákat! 21
