C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
i I Az esztergomi kanonokok egyetemjárása 89 szágon nem volt annyi egyetemet járt ember, hogy valamennyien ne találtak volna módot az elhelyezkedésre. Sőt, mintha még több lett volna a javadalom, amely megélhetést nyújt." Mindezzel szemben „annak a kanonoknak sem feltétlenül kellett alacsonyabb rendűséget éreznie külföldi társaival szemben, aki nem végzett egyetemet. A káptalanokban ugyanis a XV. században az iskola és a könyvtár segítségével sok olyan ismeretet lehetett elsajátítani, amelyért még egy vagy másfél századdal korábban külföldi egyetemre kellett menni." Szemezgetésem végére értem. Röviden összefoglalva tehát: Mályusz Elemér szerint az idő előrehaladtával egyre több kanonok iratkozott be az egyetemekre és szerzett fokozatot. E kanonokoknak tanultságukkal párhuzamban megnövekedtek az igényeik is és hazatérésük következtében a javadalomhalmozó külföldiek (ún. buliások) kiszorultak az itthoni káptalanokból. A testületek pedig tanult kanonokjaiknak köszönhetően nem mellékesen „kulturális centrumokká" lettek. Mielőtt azonban rátérnék az esztergomi káptalan tagjainak egyetemi tanulmányaira, illetve a testület általános műveltségére, még egy lényeges dolgot kell megemlítenem: Mályusz Elemér érthető módon elemzése során nagymértékben támaszkodott a káptalani statútumokra, azokon belül is az esztergomi káptalanéra. Ez utóbbiak az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv végén kaptak helyet. A szerző következtetéseiben fontos helyet foglaltak el ezek, egyfajta viszonyítási pontként kaptak szerepet a korábbi, illetve későbbi káptalani statútumok között: a kanonoki „társadalom", illetve a káptalanokban uralkodó viszonyokat nagyrészt e forrás alapján ábrázolta.6 Korábbi kutatásaim nyomán azonban annyit már ma is bizton állíthatok, hogy az esztergomi canonica visitatio és benne szereplő statútumok inkább a 15. század végi állapotokat tükrözik, semmint a 14. század második felében kialakult helyzetet jellemzik. Mindezek okán az e forrásra épített következtetéseket (például az egyetemjárók háromévenkénti beszámolási kötelezettségét) csak nagy óvatossággal fogadhatjuk el. Mindenesetre Mályusz Elemér megállapításait érdemes összevetnünk az ország legfontosabbnak nevezhető káptalanjában kanonoki stallummal rendelkező személyek egyetemi fokozataival, illetve a káptalanon belüli karrierlehetőségeikkel. A szóban forgó elemzésekre az esztergomi káptalan méltóság- és tisztségviselőiről összeállított archontológia kiválóan alkalmas. 3.2. Az esztergomi kanonokok egyetemjárása Az esztergomi káptalanban az 1370-es évek közepétől a 15. század végéig közel 230 kanonokról rendelkezem több-kevesebb adattal. (Összehasonlításképpen Köblös József 1458-1526 között 139 budai, 127 fehérvári, 190 győri és 85 pozsonyi kanonokra, Fedeles Tamás 1354-1526 között 376 pécsi kanonokra, míg Kristóf Ilona 1440-1526 között 130 váradi székes- és 50 társaskáptalani kano6 Vö. Mályusz E.: Egyházi társadalom 60-66., 76., 92., 97-98. 1 T T
