C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
88 Mítosz és valóság — Az egyházi középréteg Esztergomban majd mindezt ütköztetem az esztergomi káptalan 15. századi állapotával és műveltségi viszonyaival. 3.1. „A mályuszi modell" A külföldről hazatért valamennyi „klerikus, aki a korszerű műveltség birtokosa, a káptalani javadalmak jogos várományosának érzi magát. ... A XIII. században még nincsenek elegendő számban olyan klerikusaink, akik igényt emelhetnének a beneficiumokra, s igényüket vetélytársakkal szemben, éppen korszerű tanultságuk alapján, érvényesíteni tudnák. Annyira nincs tiltakozás még a XIV. század közepén sem az idegenek beözönlése, sőt az egyházi javadalmak halmozása ellen, hogy fel kell tennünk: több a káptalani hely, mint a tanult, művelt magyarországi klerikus, akinek érdekei csorbulást szenvednének." A külföldi személyek fölénye „azonban csak addig maradt annak, amíg a hazai intellektuális réteg számban és ambícióban meg nem növekedett, tanult- sága pedig annyira korszerű nem lett, hogy többé már nem lehetett elmellőzni. ... A magyarországi származású ... művelt klerikusság meg is találja a módot, hogy lezárja a sorompókat a külföldiek előtt, vagy legalább megnehezítse számukra az érvényesülést. Szembe állítva a XIV. század közepének állapotait a fél évszázaddal későbbivel, eleve valószínűnek látszik, hogy Zsigmond a buliások ellen szóló rendeletét a hazai intellektuális réteg érdekében adta ki. Tehát kb. ekkorra, a XIV. század végére tehetjük azt az időpontot, amikor már volt oly nagyszámú, művelt magyarországi klerikus elem, amely képesnek érezte magát arra, hogy most már az összes káptalani helyekre, ... rátegye kezét."3 A káptalan ugyanis „a XIV. században már művelődési központ, amely lehetővé teszi tagjainak, hogy elnyerhessék a legmagasabb egyházi műveltséget... Művelődési centrummá a káptalant az iskola és a könyvtár avatja, valamint a szellem, amely tagjai, a latinul írni-olvasni tudó klerikusok s az egyetemet végzett magisterek körében él."4 Mindezekért a „magyar klerikusoknak valósággal vissza kellett foglalniuk a stallumokat, amelyekbe az idegenek akkor ültek be, amikor még nem valamennyiüknek műveltsége számított korszerűnek." Ugyan — folytatja Mályusz Elemér — „arra vonatkozólag nem ismeretes adat, hogy bármelyik káptalanunk megkívánta volna statútumában, hogy csak az lehessen kanonok, aki egyetemet végzett. A káptalanok tehát a XIV-XV. században tagjaik tetszésére és belátására bízták, hogy akarnak-e magasabb tanulmányokat folytatni. Annál feltűnőbb, hogy az általános engedéllyel (ti. az egyetemen való tanulással - kiegészítés C.T.N.) sokan éltek. A fejlődés ebben a tekintetben fokozatos és állandó. ... a káptalanokban helyet foglaló klerikusok tanultsága egyre növekedett/'5 Ugyanakkor „a középkor folyamán Magyaror3 Mályusz E.: Egyházi társadalom 69. 4 Mályusz E.: Egyházi társadalom 115. 5 Mályusz E.: Egyházi társadalom 97.
