C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
Mítosz és valóság — Az egyházi középréteg Esztergomban 3. Az előző részekben az esztergomi káptalanban helyet foglaló javadalmasok több szempontú elemzését végeztem el, illetve közülük jó néhánynak az ar- chontológiailag problémás életpályáját vizsgáltam. A most következő részben az előzőekből leszűrhető tanulságokat fogom összevetni Mályusz Elemérnek az egyházi társadalomról írt „kultikus" könyvében az egyházi középréteg egyetemjárásáról,1 illetve a művelt klerikusok káptalanokbéli térfoglalásáról tett állításaival. Feladatomat némiképp nehezíti, hogy a szerző munkájában nem adott átfogó képet arról, hogyan is jellemezné az általa vizsgált egyházi középréteg általános helyzetét. Talán nem véletlen, hogy a későbbi, Mályusz Elemér nyomdokain haladó munkák az előbbi könyvéből a legtöbb esetben csak kiragadott példákra vagy teljes részfejezetekre tudtak hivatkozni.2 Mindehhez persze hozzá kell tennünk, hogy a különböző káptalanokról eddig megjelent modern szemléletű munkák egy kivételével a 15. század közepével indították vizsgálatukat, így kevésbbé tudtak reflektálni a Mályusz által megfogalmazottakra. Ezért nincs más lehetőségünk, mint kiszedegetni a szerző elszórt állításait műve különböző helyeiről. Az alábbiakban tehát először összefoglalom Mályusz Elemérnek a kanonokokra vonatkozó következtetéseit, 1 Az esztergomi kanonokok műveltségi viszonyait, így egyetemjárását, képzettségét, továbbá az általuk birtokolt könyveket Körmendy Kinga sokszor idézett kitűnő könyvében (Körmendy K.: Studentes) dolgozta fel. Következtétesei alapjául, nem lévén más, Kollányi Ferencnek az esztergomi kanonokokról szóló munkája (Kollányi F.: Kanonokok) szolgált. Sajnos ennek következtében sok olyan kanonok bekerült munkájába, akik — amint azt a korábbi részekben már láthatta az olvasó — nem akkor vagy nem úgy voltak a székeskáptalan tagjai, illetve nem jártak egyetemre, avagy nem szereztek fokozatot; egy rövid felsorolást lásd most e helyen: Odorini (recte Edelényi) András és Szepesi András ugyanaz a személy (Körmendy K.: Studentes 184/67. és 187/77. sz.); Pöstyéni Tamás (Uo. 184/65. és 68. sz.); Esztergomi Miklós olvasókanonok és Soklyói Péter, nem 1421-ben, hanem 1521-ben volt kanonok (Uo. 186/71-72. sz.); Váradi Albert és Albert, György fia szintén egy személy (Uo. 188/85. és 190/90. sz.); Pog- rányi Benedek nem volt kánonjogi doktor (Uo. 191/96. sz.); Palicsnai Péter és Csanádi Péter szintén ugyanaz a személy (Uo. 192/102. és 196/114. sz.); Sellyéi András és Turóci Bereck nem rendelkezett doktori címmel (Uo. 193/105-106. sz.); Dúlházi Jánosról nem ismert, hogy gömöri főesperes lett volna (Uo. 196/113. sz.); Szigligeti Jakab nevű kanonok nem ismert (Uo. 197/116. sz.); Atyai Miklós nem járt egyetemre (Uo. 202/127. sz., aki igen az Atyinai Miklós, de ő meg nem volt esztergomi kanonok). 2 Vö. Tónk S.: Erdélyi egyetemjárók 189., 191-192., 195.; Köblös J.: Egyházi középréteg 100., 102., 106-109.; Fedeles T: Pécsi székeskáptalan 49., 51-53., 60., 69., 102., 104., 110., stb.; Kristóf I.: Váradi káptalanok 16., 23., 29., 62., 75., 78., 90., stb. T------TTT I 1
