C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
2. „Párhuzamos életrajzok” – Esztergomi kanonokok a 15. században
78 Párhuzamos életrajzok" — Esztergomi kanonokok a 15. században kenységének befejezése után sűrűsödnek.285 1474 őszén a káptalan képviseletében Rómában járt,286 ennek talán egyik általunk is megismerhető következménye az lett, hogy az általa kiadott okleveleket nem egy esetben gemmapecséttel erősítette meg.287 Pályája az 1470-es években (összefüggésben külföldi htjával) tovább emelkedett: az évtized végére elnyerte a káptalan negyedik legtekintélyesebb méltóságát, az esztergom-zöldmezei Szent Györgyről nevezett társaskáptalan préposti címét, amelyet aztán 1494 február eleje után288 bekövetkezett haláláig viselt.289 Prépostságának kezdetét, amint fentebb már Túronyi Mihály kapcsán szóba került, nem tudjuk pontos időponthoz kötni, könnyen elképzelhető, hogy már évekkel korábban (habár mindenképpen 1474 után) nyerte el azt. Hivatali pályájának következő jelentős fordulópontja valamikor 1483 második felében következett be: annak ellenére, hogy nem rendelkezett egyetemi fokozattal, kinevezték az esztergomi szentszéki bíróság élére.290 Kinevezése összefügghetett azzal, hogy IV. Sixtus pápa 1483. augusztus 20-án tette meg Aragóniái János bíborost az érsekség adminisztrátorává,291 aki így immáron jogosulttá vált arra, hogy kánonjogi ügyekben is intézkedjen. Másrészről Ibafalvi előrelépését Túronyi Mihály elhatározása is elősegíthette, aki ekkor már nyolc éve, Beckensloer szökése óta egyszemélyben intézte az érsekség lelki ügyeit mint segédpüspök, és vezette a szentszéki bíróság munkáját. Valószínűleg a két „egész embert" kívánó feladat egyikét szerette volna letenni. Ibafalvi viká- riusságát kispréposti címéhez hasonlóan élete végéig viselte: mivel utódja április 14-én már hivatalban volt,292 így a halál valamikor e dátum előtt, de 1494. február 8-a után érte. Mindezek után térjünk rá a másik két Tamás nevű kanonokra. Mint láttuk, Kollányi Ferenc szerint a Krisztus teste-kápolna javadalmát 1461-ben és 1462-ben Tarnócai Tamás, de előtte, majd utána Tharata-i Tamás viselte. A 2.5. fejezetben a Bereck nevű kanonokok azonosítása kapcsán már szó esett a kápolna igazgatóiról: az biztos, hogy 1459 második felében293 bekövetkezett haláláig — fel- tételezésem szerint Szeredi — Bereck töltötte be a stallumot. Sokáig azonban nem lehetett üresedésben a poszt, mivel Palicsnai Péter kanonok 1460. január 14-én Mantovából a káptalannak küldött levelében egyrészt már tudott a két 285 1468. április 29. (DL 16662.), 1468. május 26. (DF 236016.), 1469. május 19. (DF 208745.), 1469. május 26. (DF 237550.), 1470. május 24. (DF 237834.), 1471. augusztus 19. (DF 236895.), 1474. július 1. (DF 237563.), 1474. október 3. (Armatae 83/153. sz.), 1476. június 19. (DF 236028.), 1476. augusztus 20. (DF 236029.) 286 1474 október 3. (Annatae 83/153. sz.) 287 Gesztelyi T.-Rácz Gy.: Gemmapecsétek 92/42. sz., 98/51. sz. 288 prépostságának első adata 1479. augusztus 2-ről (DL 18301.), míg az utolsó 1494. február 8-ról (DF 249868.) ismert. 289 A méltóságban utóda, Atyai Miklós 1494. május 2-án (DF 237822.) szerepel először. 290 Az első adatot 1484. január 27-ről (DF 237854.) ismerjük tisztségviselésére, elődje, Túronyi Mihály 1483. április 11-én (DL 18795.) szerepel utoljára. 291 Beke M.: Aragóniái János 221. 292 DF 228077. Az utolsó adat 1459. április 3-ról (DF 237774.) ismert róla. 293
