C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
Előszó
Előszó A középkori és újkori Magyar Királyság egyházi testületéinek rangsorában az első hely minden bizonnyal az esztergomi főszékeskáptalant1 illette meg. Ennek is köszönhetően a testület története, felépítése és működése már korán felkeltette a történetírók érdeklődését. A 19. század második felében elsősorban Knauz Nándor és Fraknói Vilmos, majd Kollányi Ferenc munkáiként jelentek meg: az érsekség és a káptalan történetére vonatkozó forrásokat tartalmazó, illetve e kettő történetével foglalkozó művek, valamint a káptalan személyi állományát feltáró adattár.2 A jól induló kutatás a két világháború között megtorpant, hogy azután csak az 1960-as évek körül induljon újra. A szerzők közül elsősorban Györffy György nevét kell kiemelni, aki az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzának készítése közben tett alapvető megállapításokat az érsekség és káptalan korai történetére vonatkozóan, valamint keretbe foglalta az addigi ismereteinket.3 A kutatások kiteljesedését és az eredmények megismerését tovább segítette az 1960-ban újrainduló Esztergom Évlapjai (Annales Strigonienses) című kiadvány.4 Az egyháztörténeti kutatásban újabb fellendülést hoztak az 1990-es évek. Ekkor indult útjára Strigonium Antiquum című periodika, illetve a negyedévente megjelenő Új Magyar Sión. Mindezek mellett, köszönhetően elsősorban Körmendy Kinga munkásságának (e tárgykörben született munkáit lásd a Bibliográfiában), újra lendületet vett a székeskáptalani javadalmasok pályájának, főképp műveltségének kutatása és elemzése. Ugyanakkor az esztergomi káptalanra vonatkozó források feltárása terén is előrelépések történtek: Solymosi László kiadásában napvilágot látott az 1500 és 1527 közötti években tartott káptalani ülések jegyzőkönyve, illetve annak feldolgozása.5 E helyütt kell szólni a Knauz Nándor által elkezdett és Dedek Crescens Lajos által folytatott Monumenta-sorozsX újraindulásáról is, amelynek IV. kötete a múlt század utolsó évtizedének végén jelent meg.6 A fentieken túl, noha nem elsősorban a káptalan működésére tartalmaz adatokat, az egyházmegye szempontjából nélkülözhetetlen az immáron több mint tíz éve megjelent, az 1 A kötetben a székeskáptalan megnevezés helyett gyakran, a szóismétlést kerülendő, a 'káptalan', a 'testület' szavakat fogom használni, de minden esetben, ha csak külön nem jelzem (pl. esztergom-szentistváni káptalan), a székeskáptalant értem alatta. 2 Vö. MES I—III., EFB, Kollányi F.: Kanonokok; Kollányi F.: Visitatio; (Új) Magyar Sión. 3 Györffy IE 211-216., 237-289. 4 Az Esztergom történetére vonatkozó munkák és periodikák kiváló listáját nyújtja a városi könyvtár által működtetett honlap: http://www.vkesztergom.hu/digitalis-konyvtar2pageM (megtekintés időpontja: 2015. márc. 16.) 5 Reg. Strig. 6 MES IV.
