C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
1. Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén - 1.2. Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451–1460 között
38 Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén 231a. táblázat. „Az 1450-es évek nemzedékének" aránya a későbbi években (1460-1468) 1460 1461 1462 1463 1464 1465 1466 1467 1468 kanonok 9 (41%) 9 (41%) 9 (41%) 8 (36%) 7 (32%) 6 (27%) 4 (18%) 3 (14%) 3 (14%) méltóság 14 (82%) 14 (82%) 14 (82%) 14 (82%) 13 (76%) 14 (82%) 16 (94%) 14 (82%) 14 (82%) összesen 23 (59%) 23 (59%) 23 (59%) 22 (56%) 20 (51%) 20 (51%) 20 (51%) 17 (44%) 17 (44%) 23/b. táblázat. „Az 1450-es évek nemzedékének aránya" a későbbi években (1469-1477) 1469 1470 1471 1472 1473 1474 1475 1476 1477 kanonok 3 (14%) 3 (14%) 3 (14%) 2 (9%) 2 (9%) 2 (9%) 2 (9%) 2 (9%) 2 (9%) méltóság 14 (82%) 11 (65%) 11 (65%) 11 (65%) 11 (65%) 10 (59%) 9 (53%) 9 (53%) 7 (41%) összesen 17 (44%) 14 (36%) 14 (36%) 13 (33%) 13 (33%) 12 (31%) 11 (28%) 11 (28%) 9 (23%) 231c. táblázat. „Az 1450-es évek nemzedékének" aránya a későbbi években (1478-1489) 1478 1479 1480 1481 1482 1483 1484 1485 1489 kanonok 2 (9%) 2 (9%) 2 (9%) 2 (9%) 2 (9%) 2 (9%) 1 (4,5%) 1 (4,5%) 0 méltóság 7 (41%) 7 (41%) 7 (41%) 6 (35%) 5 (29%) 3 (18%) 2 (12%) 2 (12%) 2 (12%) összesen 9 (23%) 9 (23%) 9 (23%) 8 (21%) 7 (18%) 5 (13%) 3 (8%) 3 (8%) 2 (5%) A fenti három táblázatban szereplő adatok alapján a vizsgált kanonokoknak az 1460-as évektől a káptalanon belül játszott szerepét a következőképpen jellemezhetjük: mindhárom kategóriában alapvetően ugyanazok a folyamatok játszódtak le. Az egyszerű kanonokokon belül a rövid ideig (1460-1463) tartó stagnálás után fokozatosan és folyamatosan csökkent azoknak az aránya, akik már a megelőző, 1450-es évtizedben is rendelkeztek székeskáptalani stallum- mal. Ennek oka azonban kettős: az egyik, hogy voltak közülük olyanok, akik feljebb jutottak és bekerültek a méltóságviselők közé, erre jó példa az 1466-os év, amikor ketten is előrébb léptek a rangsorban. A csökkenés másik oka, hogy a szóbanforgó kanonokok valamilyen okból elhagyták a székeskáptalant — a legtöbbször persze meghaltak. Összeségében 1465-ig az egyszerű kanonokok mintegy harmada, 1471-ig hetede, majd 1483-ig közel tizede közülük került ki. Az utolsó, csak kanonoki stallumig jutó személy 1485-ben távozott — örökre — a káptalanból. A méltóságviselő kanonokok között 1469-ig, két évet leszámítva — amikor alacsonyabb, illetve magasabb volt (1466-ban csak egyetlen méltóságviselő volt, aki nem körükből került ki) —, stabilan négyötödön állt azok aránya, akik az 1450-es évtizedben léptek a káptalan tagjai közé. A következő évtől az arány (elsősorban elhalálozás miatt) lecsökkent, de 1474-ig még így is a méltóságviselők háromötödét e személyek adták. 1475-1476-ban újabb halálozási hullám következett, hogy azután 1477-tel kezdődő fél évtizedben 40 százalék körül stabilizálódjon az arány. Az utolsó periódus az 1481-es évvel indult, amikortól teljesen lecsökkent azok száma és aránya, akik pályájukat a század köze
