C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
1. Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén - 1.2. Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451–1460 között
f Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451-1460 között 37 22. táblázatot; az egyes oszlopokban álló számok melletti zárójelben lévő szám az adott évkörbe tartozó összes kanonokhoz képesti arányt fejezi ki). 22. táblázat. Az 1451-1460 között kimutatható kanonokok származás szerinti megoszlása javadalomviselésük hossza alapján 0-5 6-10 11-15 16-20 21-25 26-30 31-35 36-40 41-45 nemes 4 (29%) 1 (14%) 0 2 (40%) 3 (43%) 1 (12,5%) 2 (50%) 1 50%) 0 polgár 1 (7%) 1 (14%) 1 (16%) 0 2 (28,5%) 0 0 o 0 cívis 2 (14%) 1 (14%) 2 (34%) 1 (20%) 0 2 (25%) 1 (25%) 1 50%) 0 jobbágy 6 (43%) 3 (43%) 1 (16%) 0 2 (28,5%) 2 (25%) 1 (25%) |° 1 (100%) külföldi 0 0 0 0 0 1 (12,5%) 0 0 0 bizonyt. 0 0 1 (16%) 0 0 1 (12,5%) 0 0 0 ismereti. 1(7) 1 (14%) 1 (16%) 2 (40%) 0 1 (12,5%) 0 0 0 OSSZ. 14 7 6 5 7 8 4 2 1 (100%) (100%) (100%) (100%) (100%) (100%) (100%) (1 )0%) (100%) A kanonokok származása alapján kibontott javadalomviselésilk ideje nem mutat értékelhető különbségeket. A társadalmi vagy jogi helyzetük — legalábbis a vizsgált 54 kanonok esetében — nem befolyásolta azt, 1 ogy ki-med- dig birtokolta stallumát. Nem volt különbség abban a tekintetben sem a kanonokok között, hogy ki-milyen mennyi idő alatt ért fel pályája csúcsára: nem kellett hosszabb ideig „sorban állniuk" a jobbágyi származású méltóságviselőknek, mint a nemesieknek. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy Fügedi Erik kutatásai szerint a főpapi karba bekerülő, nem nemesi jogállású személyeknek hosszabb utat kellett befutniuk a cím elnyeréséig, hunt nemesi származású társaiknak és ezzel összefüggésben magasabb korukl >an is haltak meg.63 Az esztergomi káptalanban ennek nyoma sincs, habár kijelentésünk súlyát némileg árnyalja, hogy olyat nem találunk, aki itteni javadalrrta után nyert volna el főpapi méltóságot. Végezetül még egy szempont szerint elemeztem az 1451 és 1460 között javadalommal rendelkező 54 kanonokot: a javadalomviselés időtartalmával összefüggésben arra kerestem a választ, hogy „az 1450-es évek nemzedéke" meddig mutatható ki a székeskáptalanban, illetve meddig játszottak meghatározó szerepet abban (lásd erre a 23/a-c jelű táblázatot; a 54 kanonok közi il csak azok szerepelnek benne, akik legkésőbb 1459-ben már kimutathatók; az első sorban az egyszerű kanonokok, a másodikban a méltóságviselő kanonokok — ide számítottam a két kápolnaigazgatót is —, a harmadik sorban pec ig az összes stallummal rendelkező személy száma áll, a mellettük lévő száz űékszám az adott kategóriába, azaz a 22 kanonok, a 17 méltóságviselő és a telj ;s 39 fős testülethez viszonyított arányukat fejezi ki). Fügedi E.: A XV. századi magyar püspökök 90-91.
