C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
1. Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén - 1.2. Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451–1460 között
Az esztergomi székeskáiptalan tagjai 1451-1460 között 29 13. táblázat. Az esztergomi székeskáptalanba érkezők az érkező neve honnan, ottani javadalma, ideje székeskáptalani javadalma, ideje Örmény Tamás (27. sz.) váci kanonok (1433), pápoci prépost (1440-1444) esztergom-szentgyörgyi kisprépost (1446-1469) Esztergomi Orbán (6. sz.) esztergom-szentistváni társaskáptalan, kanonok (1447) kanonok (1449-1460), majd gömöri főesperes (1458-1460) Farnadi Mátyás (7. sz.) esztergom-szentistváni társaskáptalan, kanonok (1447) kanonok (1456-1485) A következő táblázatban azok szerepelnek, akik az esztergomi javadalmukat odahagyták és másik egyházi intézménybe távoztak, azaz nem javadalom- halmozási „célból" viseltek másik stallumot (lásd a 14. táblázatot; a személyek neve mellett zárójelben álló szám az 5.2. fejezet megfelelő helyére mutat). 14. táblázat. Az esztergomi székeskáptalanból más egyházi intézménybe távozók a távozó neve káptalani javadalma, ideje hová, ottani javadalma, ideje Asszonyfalvi Ostfi Miklós (1. sz.) nagyprépost (1456-1481) leleszi konvent, prépost (1484-1493), váradi káptalan, éneklőkanonok (1492-1493) Décsi Jakab (5.sz.) kanonok (1456-1466), majd gömöri főesperes (1466) váci káptalan, kanonok (1467-1478) és pesti főesperes (1467-1478) Az 54 kanonok közül — jelenlegi tudásunk szerint — mindösszesen hárman érkeztek máshonnan, akik közül egyetlenegy személy számít ténylegesen is más egyházi intézményből érkezőnek. Az esztergom-szentistváni társaskáptalanból továbblépő két klerikus — mondhatni — házon belül váltott javadalmat, habár azt mindenképpen el kell mondani, hogy a székeskáptalanba történt bekerülésük nem volt szokványos: az esztergomi társaskáptalanokból, legalábbis a 15. század vonatkozásában ritka kivételnek számított a székeskáptalanba kerülés: alig féltucatnyi olyan kanonok ismert, akinek sikerült ez. Egyetlen terület volt még, ahonnan — ha nem is jelentős számban — kerültek be klerikusok a káptalanba. A vizsgált kanonokok közül ugyanis négyen (7,4%) — időrendben: Szemerédi Balázs (37. sz.), Túronyi Mihály (47. sz.), Vesz- tenici Miklós (52. sz.) és Lovasi Imre (21. sz.) — szentszéki jegyzőként és/vagy közjegyzőként44 dolgoztak korábban (Lovasi Imre később is). Közös bennük, hogy mindannyian jobbágyszármazásúak voltak és jegyzői szolgálataikért kaphatták esztergomi javadalmukat. Annak eldöntésére, hogy sok vagy kevés az így bejutott kanonokok száma, némi támpontot nyújthatnak a Köblös József által a budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalanokban45 elvégzett elemzése. Mivel a szerző az adatait két időszakra, a Mátyás- és Jagelló-korra bontva 44 45 A kérdéskörre lásd Köblös J: Egyházi középréteg 57-63. Sorrendben Köblös J.: Egyházi középréteg 243., 247., 252., 256.
