C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
1. Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén - 1.2. Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451–1460 között
30 Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén közölte, így hangsúlyozni kell, hogy azok kevés támpontot jelentenek, mivel a jelen vizsgálatban csak azokat vizsgáltam, akik 1451 és 1460 között rendelkeztek javadalommal a káptalanban (lásd a 15. táblázatot). 15. táblázat. A (közjegyzői állásból kanonokságba jutók időszak budai esztergomi fehérvári győri pozsonyi fő arány fő arány fő arány fő arány fő arány 1458-1490 1 2% 4 7,4% 0 0% 5 14% 2 6% 1491-1526 0 0%1 3% 13 14% 0 0% teljes időszak 1 1%1 1% 18 14% 2 3% A fenti megkötések mellett is állíthatjuk, hogy a (közjegyzőkből lett kanonok aránya nagyságrendileg a győri székeskáptalanhoz hasonló, ugyanakkor jelentősen felülmúlja a három társaskáptalanban kimutható arányokat. Ennek oka egyértelmű: noha a pozsonyi prépost 1469-től szintén vikárius volt, de területileg korlátozott hatáskörrel rendelkezett,46 a budai és fehérvári prépostok pedig ugyan egyházjogilag exempt egyházak élén álltak,47 de szentszéki bíróság nem működött egyik helyen sem. Ezzel szemben a másik két, érseki és püspöki székhelyen valóban működött szentszéki bíróság, ráadásul mindkettőnek kiterjedt területi joghatósága volt. Mivel a vikáriusok valóban nem nélkülözhették a jegyzőket és közjegyzőket, ezért nem meglepő, hogy sokkal nagyobb számban és arányban találkozunk velük e két székeskáptalanban. A további karrier szempontjából a 15. század közepén azonban nem volt túl jó választás az egyházi pályafutást az esztergomi székeskáptalanban kezdeni: a vizsgált évtizedben kimutatható kanonokok közül csak két személy lépett át másik intézménybe. Ráadásul egyiküknél sem állítható, hogy magasabb méltóságra jutottak volna. Ostfi Miklós távozása kapcsán egyelőre az sem eldönthető, hogy önszántából,48 avagy külső nyomásra tette azt, mindenesetre a nagyprépostság után a leleszi prépostság, illetve váradi éneklőkanonokság nem tűnik kiugró javadalomnak. A másik káptalant elhagyó személy, Décsi Jakab esetében szintén hasonló a kép: tudván azt, hogy a váci püspök jövedelme a képzeletbeli rangsor végén kullogott (a 15. század első felében a 11. helyen állt),49 a káptalani méltóságok bevétele sem versenyezhetett példának okáért az esztergomi székeskáptalanban elérhetővel. Ennek fényében javadalomváltását nem valószínű, hogy a meggazdagodás reménye vezérelte, ám esetleg motiválhatta az is, hogy a váci káptalanon belül a főesperességek rangsorában a székesegyházi/nógrádi után a pesti a második helyen állt.50 (Javadalomváltására természetesen számos más ok is elképzelhető.) 46 C. Tóth N.-Lakatos B.-Mikó G.: Pozsonyi viszály 49., a kinevező oklevél és a prépost területi joghatóságának értelmezésével. 47 Kiss G.: Királyi egyházak 77-80., 85-86. 48 Erre utal Kumorovitz L. B.: A leleszi prépostság tagjai 26. 49 C. Tóth N.: Főpapi székek betöltése 117. Vö. C. Tóth N.: Váci káptalan. 50
