C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
1. Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén - 1.2. Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451–1460 között
Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451-1460 között 27 szerepelnek, a másodikban (10/b) pedig azok a személyek, akik a kanonok- ságot — legalábbis jelen tudásunk szerint — kihagyva azonnal méltóságviselőként kezdték pályafutásukat. A harmadikban (10/c) a főesperességekről továbblépők, míg az utolsó, negyedik táblázatban (10/d) az oszloposkanonok- ságról átlépők kaptak helyet. — A különböző székesegyházi oltárigazgatóságokat elnyerőket, ellentétben a két kápolnaigazgatóságot viselő kanonokkal, illetve a milkói címzetes püspökkel nem számítottam a „karrieristák" közé. Az előbbiekről a javadalomhalmozás tárgyalásakor lesz szó, a címzetes püspökökkel azonban a jelen kötetben nem foglalkozom. A négy táblázat adatai egyértelműen megerősítik a korábban már a származás meghatározó szerepéről írtakat: a nemesi származásúaknak lehetősége nyílt mindegyik — magasabb/értékesebb — javadalomra átlépni, a polgárok esetében viszont már csak a kapu egyik szárnya állt nyitva. A jobbágyok számára, hogy az előbbi képet folytassuk, a mondott kapu ugyan csak résnyire volt nyitva, de a jelek szerint nem volt lehetetlen belépni rajta. Mindenesetre az jelzésértékű, hogy amíg a többi vizsgálati kategóriában szereplők közül legalább egy személy a források alapján nyomban a méltóságviselők között kezdte pályáját, ez a jobbágyi származásúakról nem mondható el. Annak az egyetlen jobbágynak (Szántói Ambrus), akinek sikerült elnyernie kispréposti címet, a főesperességen keresztül vezetett az útja. A mobilitás társadalmi behatároltsá- gának meglétére talán a legjobb adatokat a következő táblázat nyújtja, amelyben azt vizsgáltam, hogy kiknek volt az első és egyetlen javadalmuk a székeskáptalanon belül elnyert kanonokság (lásd a 11. táblázatot). 11. táblázat. A kanonoki javadalomból tovább nem lépő személyek száma és aránya a kanonokok származása a kanonokok száma százalékos arányuk nemes 2 10,5% polgár 2 10,5% cívis 4 21% jobbágy 11 58% külföldi 0 0% összesen 19 100% Összefoglalóan elmondható, hogy az 1451 és 1460 között már javadalommal rendelkező személyeknek az egyházi pályáján elért karrierjét nagymértékben befolyásolta származásuk: a nemesi családból érkezők érték el legkönnyebben a székeskáptalani méltóságokat (prépostság, oszloposkanonokság, főesperes- ségek). A polgárok és cívisek számára ugyan nem okozott különösebb nehézséget a káptalanba jutás, de ők már korántsem válogathattak a jobbnál jobb javadalmak közül: reálisan a főesperességek voltak azok, amelyeket könnyen megszerezhettek. Velük szemben jobbágyi származású társaiknak — legalábbis a kevés kivételtől, mint például Túronyi Mihály eltekintve — már a káp
