C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
1. Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén - 1.2. Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451–1460 között
28 Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén talanba történő bekerülésük felemésztette energiáik nagy részét. Ehhez még egy figyelemre méltó megjegyzést fűzhetünk: noha számarányuk meghaladta mindegyik másik csoportét, közülük mégsem rendelkezett egyetemi fokozattal senki (lásd a 12. táblázatot). (A fokozatszerzést a későbbiekben, a kötet 3. részében még részletesen tárgyalom.) Az alábbi táblázat utolsó oszlopában az 54 kanonok közül az adott származási kategóriába tartozó kanonokok száma áll, a / jel után a közülük egyetemi fokozattal rendelkezők száma, míg zárójelben lévő százalékszámok közül az első a csoporton belül, a második pedig a teljes létszámhoz (értsd az 54 kanonokhoz) képest fejezi ki arányukat. 12. táblázat. Az 1451-1460 között adatolható és egyetemi fokozattal rendelkező kanonokok származás bacc. art. mag. art. licenc. in decr. doct. decr. doct. utr. iur összesen nemes 1 0 0 3 0 14/4 (20 és 7,4%) polgár 0 1 2 0 0 5/3 (60 és 5,5%) cívis 0 0 0 4 0 10/4 (40 és 7,4%) jobbágy 0 0 0 0 0 16/0 (0 és 0%) külföldi 0 0 0 0 1 1/1 (100 és 18,5%) bizonytalan 0 0 0 0 0 2/0 (0 és 0%) ismeretlen 0 0 0 0 0 6/0 (0 és 0%) összesen 1 1 2 7 1 54/12 (22 és 100%) A számsorok alapján úgy gondolom, hogy a különböző társadalmi csoportokba tartozók előrejutásában volt szerepe az egyetemi végzettségnek, jóllehet az korántsem volt kizárólagos. A legtöbben a polgár és civis kategóriába tartozók közül értek el valamilyen egyetemi fokozatot és talán ezzel összefüggésben ők nyerték el legtöbbször valamelyik főesperességet. A jobbágyok — a fenti számok szerint — a származásukból adódó hátrányaikat tovább növelték azzal, hogy nem volt egyetemi végzettségük, az egyetemjárás hiányát viszont éppen az okozta, hogy nem rendelkeztek megfelelő anyagi háttérrel ahhoz, hogy külföldre mehessenek tanulni. Az 1451-1460 közötti időszakban javadalommal rendelkező 54 kanonok között — nem túl nagy számban — olyanokat is találunk, akik egyházi pályájukat nem az esztergomi székeskáptalanban kezdték, illetve akik később elhagyták Esztergomot és máshol folytatták pályájukat. (Az e kategóriában szereplő személyek adataival fog még találkozni az olvasó, mivel néhány személy a javadalomhalmozás vizsgálata során is elkerül.) Időrendben haladva először nézzük azokat, akik más egyházi intézményből érkeztek az esztergomi székeskáptalanba (lásd a 13. táblázatot, a személyek neve mellett zárójelben álló szám az 4.2. fejezet megfelelő helyére mutat).
