C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
1. Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén - 1.2. Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451–1460 között
20 Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén rünk többet (olvasó- és őrkanonok,36 szenttamási prépost, sasvári főesperes37), míg 1454-ben és 1455-ben ezek névsora szinte teljesnek mondható: „csak" a nagyprépostra és a zólyomi főesperesre nincsen adat. Ugyanakkor a hiányzók nagy többsége — a forrásadottságoknak megfelelően, mivel a káptalani méltóságsorok csak a méltóságviselőket tüntetik fel — ekkor és az évtized elején is a kanonokok közül került ki. A kanonoki testület rekonstrukciója után a következő lépés az egyes kanonokok azonosítása volt. Ez, köszönhetően annak, hogy öt kivételével mindegyiküknek feltüntették a „vezetéknevét" avagy a származási helyét, nem okozott nehézséget. A vizsgált tíz év alatt a székeskáptalanban elvileg betölthető 390 helyből 303 köthető személyhez, azaz az összes javadalom közel 78 százalékának ismerjük birtokosát. A 303 darab kanonoki helyen, a többször előforduló, azaz a több éven keresztül javadalomviselőket és a javadalomváltókat kiszűrve összesen 54 személy osztozott. A továbbiakban tehát e több mint félszáz kanonoknak az archontológia módszertana szerint összegyűjtött adatai alapján fogom elemezni a káptalani testületet. (Ismereteim szerint különböző káptalanok tagjai körében végzett eddigi vizsgálatok némelyike egy-egy év tekintetében elérte vagy meg is haladta ezt az arányt,38 de egyik sem vetítette ki ezt évtizedes viszonylatra.) Az ötvennégy kanonok közül mindösszesen hatnak nem ismert semmilyen előneve, így értelemszerűen az ő származásukat nem tudtam vizsgálni. A maradék 48 személyt vezetékneve alapján igyekeztem besorolni az egyháztörténeti irodalomban klasszikusnak mondható kategóriákba. Az első kategóriában a nemesek — legyenek azok nagy-, közép- vagy kisbirtokosok — szerepelnek. Némi változtatást tettem azonban a „polgár" kategóriánál: e címszó alatt szereplőket két részre bontottam, mégpedig a valódi, akik jogi értelemben annak számítottak (a továbbiakban 'polgár'), valamint mezővárosi polgárokra, akik jogilag jobbágynak számítottak — legyenek akár királyi, egyházi vagy magánföldesúri városban vagy mezővárosban élők — (a továbbiakban 'civis'). A következő kategóriába azok a jobbágyszármazású kanonokok kerültek, akik falvakból származtak. Utánuk a külföldről érkezett, majd a bizonytalanok, azaz a jelenlegi adataink fényében nem eldönthető — nemes vagy jobbágy — származású kanonokok kerültek. Végül az utolsó kategóriába tettem azt hat javadalmast, akiknek — mivel csak keresztnevüket ismerjük — egyelőre meghatározhatatlan volt társadalmi háttere. Az azonosításkor követett legfőbb szempontom az volt, hogy biztosan, forrásokkal alátámasztva legyen a származási hely (azaz családnév) meghatározva. Ezenfelül törekedtem arra, 36 A kép persze némileg csalóka, hiszen például Sóki Miklós 1450. december 24-én még őrkanonok volt, viszont éneklőkanonokságára az első adat csak 1453-ból ismert, tehát a javadalomváltásra a két időpont között került sor. Ugyanakkor abban biztosak lehetünk, hogy egyik méltóságot sem viselte a köztes időben harmadik személy. (Vö. az 1.3. alatti rekonstrukcióval!) 37 Esetükben is hasonló a helyzet: az 1450-ben, illetve 1453-ban javadalomviselőkre kerülhetnek elő még újabb adatok, azaz itt sem számolhatunk harmadik személy felbukkanásával. 38 Köblös J.: Egyházi középréteg 191-198.
