C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)

1. Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén - 1.2. Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451–1460 között

Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451-1460 között 21 hogy a közvetlen családi, elsősorban az apa-fiú kötelékeket szintén feltárjam, figyelemmel a kanonokok egyéb rokonaira. Feltüntettem az egyetemjárásukra vagy fokozatszerzésükre utaló adatokat is. A következő lépés a káptalani java­dalomviselésük időtartamának megállapítása, valamint ezzel összefüggésben a javadalomváltásaik, illetve az esetleges további — legyenek azok az esztergo­mi káptalanon belül vagy kívül — javadalmaikra vonatkozó adatok feltárása volt. Igyekeztem tehát a vizsgált 54 kanonokra a lehető legtöbb adatot össze­gyűjteni (a 2. rész vonatkozó fejezeteiben a korábbi irodalom által hibásan azo­nosított személyek pályáját részletesen fel is dolgoztam). Mindezek elvégzése után az 54 kanonok mindegyikéről készítettem egy-egy 'adatlapot' — az így létrejött adatbázis a kötet végén kapott helyett (4.2. 1-54. sz.). Mielőtt a vizsgá­lati szempontok szerint részletezném adataimat, szót kell ejtenem azokról a korábbi szakirodalom által említett kérdésekről is, amelyekről a jelen munká­ban nem lesz szó. Nem vizsgáltam külön a javadalomszerzés típusai39 közül a személyi és egyházi kapcsolatok, a királyi kegy, az udvari szolgálat, főpapi és főúri familiaritás, egyházi és tanári szolgálat révén bekerültek körét. Ezekre, amennyiben volt rá adat, az adott személynél tértem ki. A kanonokok bejutása kapcsán a területi kapcsolatokat és a (köz)jegyzői szolgálatot csak a legszűkebb értelemben vettem figyelembe. Az egyetemjárást viszont részletesen elemez­tem a korábbi szakirodalom kritériumrendszerét nagyrészt újragondolva és új szempontok bevonásával a kötet 3. részében. Mindezen megkötéseknek az az oka, hogy a magyarországi forrásanyag egyedi esetek kivételével nem nyújt le­hetőséget arra, hogy részletesen megvizsgáljuk a korábbi — felsorolt — szem­pontok szerint a javadalmasokat, majd azokból általános következtetéseket vonjunk le akár csak egy káptalanra nézve is. 1.2.1. A kanonokok származása Az esztergomi káptalanban a bárói családokból, noha Asszonyfalvi Ostfi Miklós nagyprépostot előszeretettel sorolják közéjük40 — családja azonban már évtizedek óta, sőt talán már egy évszázada sem tartozott ide41 — a vonat­kozó időszakban egyetlen egy kanonokot sem találunk. E társadalmi csoport hiányában tehát a fentebb már említett hét kategóriába voltak beoszthatóak a javadalmasok (lásd a 6. táblázatot; az első sorban az adott kategóriába tartozó kanonokok száma, a másodikban az összeshez viszonyított arányszámuk sze­repel). 39 Köblös J.: Egyházi középréteg 46-63. 40 Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 220., 316/14. sz.; Kristóf I.: Váradi káptalanok 187/9. sz., 35. (itt jelzi kétségeit a bárói származással kapcsolatban). 41 Vö. Engel P.: Magyar világi nagybirtok 27-28., 30-33; Engel R: Archontológia II. 179.

Next

/
Oldalképek
Tartalom